Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

emberről: dolgozott, családot alapított, eltartotta mindazokat, akik felette foglaltak helyet kortársai szociális építményében. A kisemberek-jobb lehetőség hiányában - névtelenül élték életüket és anélkül, hogy megkérdőjelezték volna a társadalmi piramis rendjét. Csak ritkán szervezkedtek annak reményével, hogy megváltoztathatják a fennálló rendet, ritkán tagadták az életüknek keretet adó képződmény célszerű és igazságos voltát. Nem esküdtek össze, még csak nem is politizáltak, idejüket kitöltötte a munka, a család, ritkán lázadtak fel a rájuk erőltetett rend ellen. Míg ellenvéleményük kinyilvánítására sor került, eltartottak mindenkit, aki csak környezetükben élt, eltartották mindazon kortársaikat, akik - rajtuk kívül még - a rétegekből álló társadalmi piramisban foglaltak helyet. Tulajdonképpen kiszolgáltatottjaik voltak, noha nem alkottak világos fogalmakat arról, mi lehet szerepük a világban. A történetírók hallgatólagos megegyezése szerint a kisemberek - szinte kötelességszerűen - elszenvedték a nélkülözést. Ha néha fellázadtak, mert elviselhetetlennek érezték terheiket, még akkor sem vettek igénybe politikai eszközöket, ideológiájuk elsősorban a megkívánt erkölcsi normák rendezetlen gyűjteménye volt, amelynek építőelemeit többnyire vallási tanításokból kölcsönözték. Ügyes kezű hatalmasok kifogták a szelet a vitorlából, elfojtották vagy leverték a lázadásokat. Ebből állt a politika művészete. Ranke és követői szerint ezért váltak méltóvá arra, hogy a történetírók megörökítsék tetteiket. A politikát úgy mutatták be, mintha az volna a történelemben a legfőbb irányító tényező, a változások a politikusoknak köszönhetők. Voltak, akik mindenben politikumot kerestek és találtak. Ennek azonban inkább az ellenkezője állítható. Az azonban igen, hogy a történelem változásainak túlnyomó többségét a kisemberek élték és élik meg. Nagy részüket maguk kezdeményezik. Ebbeni szerepükről azonban csak homályos elképzeléseik vannak. Való igaz, hogy a kisemberek írásban nem értékelhették sorsukat, nem írtak beszámolókat életükről, a történetírónak, ha számot ad a múltról, többnyire a róluk szóló (rendszerint elfogult) eszmefuttatásokból kell kikövetkeztetni, mit is müveitek anonim hősei. Az is rejtve marad (és csak közvetett módon: utalásokból vagy következményekből gyanítható), hogy fajunk szaporodása, miután nem tervek, népesedéspolitikai programok szerint történt, a véletlenek kiszámíthatatlan és a kortársak által alig ellenőrizhető folyamata lett. A modern civilizáció előtti tulajdonlás érdekei azt diktálták, hogy a soron következő nemzedékek létrejöttét többnyire a szülők - önös érdekeiktől vezettetve határozzák meg. A házasságok úgy köttettek, hogy a fiatal párt nem engedték a szülők a maguk akaratából egymáshoz közeledni, választani, tehát a házasulandókat a szülők szemelték ki egymásnak abban az időben, amikor azok nemi érése bekövetkezett és így a szülők maradéktalanul érvényesíthették vagyonuk átörökítésének szempontjait. A kisemberek sorsa a magántörténelem keretei között ment végbe és általában távol zajlott a politikai mérkőzésektől. Áthallások persze voltak. A kisemberek rendszerint analfabéták a prekapitalista társadalmakban, a politikacsinálók viszont minden korban írtak-olvastak. Mesterségük gyakorlása során ki is használták a kommunikációs technikák terepén szerzett előnyeiket. A múlt kutatója a politikacsinálókkal kapcsolatos iratokból tájékozódhat. Egyáltalában nem vagy csak közvetett úton szerzett információk segítségével tud meg egyet és mást a kisemberek gondjairól. A mindennapok tényei ugyan valamennyi társadalmi réteg életében egymással párhuzamosan helyezkednek el, de a magántörténelem, a kisemberek múltbeli cselekedetei nem izolálódnak, ellenkezőleg: alárendelődnek és összefonódnak az elit életvitelének megnyilvánulásaival, ennek következtében a kisemberek élete sem független a politika eseménytörténetétől. A mindennapi történések sokasága ráadásul bonyolultabb folyamatokra enged következtetni. A történelemben sok minden van, az ember társadalmi közegének csak az egyik szelete a