Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

hongrois, orosz vengrij stb., ami 'tíz nyíl' jelentésű. (A középkori magyarországi latin nyelvű krónikák írói viszont azt állítják róluk, hogy hét törzsük volt.) Ennek oka az lehet, hogy a török nyelvcsaládhoz tartozó törzsek politikai hierarchiája változó volt, s a 9. században a finnugor eredetű magyarok jutottak hatalomra, az ő törzsük volt a vezető szervezet közöttük. A magyarok vezetésével foglalta el a törzsszövetség a Kárpát-" medencét. Ezáltal megváltozott a honfoglalók sorsa, életmódja és nemsokára politikai szerveződése is. A magyarok vezette törzsszövetség hamarosan elvesztette kapcsolatait a nomádok uralmi rendszereivel és asszimilálódnia kellett a tőlük nyugatabbra levő civilizációhoz. A magyarok által vezetett pásztortörzsek - a Kárpát-medencét megszállva - a 9. században továbbra is sztyeppéi szokásaik szerint igyekeztek működtetni gazdaságukat, mert ők is elsősorban állattartók voltak. Növényi eredetű élelmiszereikhez a helyi és környékbeli parasztokat megadóztatva jutottak hozzá. A szegényebb pásztorok halásztak is. Az elit nagy nyájakkal rendelkezett és katonailag jól szervezett rablóbanda volt. Saját szükségleteiktől indíttatva zsákmányra éhesen támadták Közép- és Nyugat-Európa egyes civilizációs központjait. Zsoldosokként is harcoltak Bizánc ösztönzésére. A „kalandozások korában" (899-955) a szállásterületüktől nyugatabbra eső területen fosztogattak. Rabló hadjáratokat vezettek a Keleti-Frank Birodalom, Itália, Franciaország, Lotaringia, Burgundia, Spanyolország és Bizánc felségterületén. Kolostorokat, várakat, városokat raboltak ki. A törzsi szervezet harcosai közben a környezetükben élő parasztoktól behajtották - az erősebbnek, a hatalomnak járó - szolgáltatásokat. A tehetős pásztorok behatoltak ezekbe a parasztokra támaszkodó európai rendszerekbe, mert fegyverzetük és katonai szerveződésük csaknem teljesen ismeretlen volt a közép-európai civilizációkban. A fosztogatásokból és adókból származó pénzen néhol élelmiszereket (elsősorban gabonát) vásároltak. Ugyanakkor nem voltak gazdasági beruházásaik. Ebben az egész képződményben túltengett az élősdiség. A paraziták uralma soha nem volt tartós. A magyarok vezette nomád törzsszövetség katonai hatalma is nemsokára összeomlott. I. Henrik szász császár (919-936) előbb a szláv törzsek felett aratott győzelmet (928-929), majd fegyverszünetet kötött a magyarokkal, várakat is építtetett és átalakította a hadviselést: páncélozott csatlósaival újraszervezte seregét és 933-ban már győzelmet aratott a „portyázok" felett. Bár a magyarok újabb rabló hadjáratokat szerveztek, I. Ottó, miután megerősítette a német hercegek feletti hatalmát, döntő vereséget mért - 955-ben a Lech folyó mezején - a magyarokra. Ezenközben a császár az Elbától keletre (Brandenburgban, a Majna mellett) és Itáliában igyekezett uralmát kiterjeszteni. A csehek a 7. században telepedtek meg a Cseh-medencében. Egy frank vezér (és kereskedő) szervezte meg harcosaikat, fegyveres törzseik 629-ben véget vetettek az avar uralomnak. Térnyerésük folytatódott, 631-ben a „Vogastis-vár" elleni csatában győzedelmeskedtek és kiterjesztették a Keleti-Frank-Birodalom befolyását a nyugati-szlávok lakóterületére. Az északi szorbok, a csehek, a morvák, a karantánok és délen a szerbek (nemkülönben a kisebb jelentőségű viszlánok, szlezánok, az északi horvátok) alkottak törzseket. Nagy Károly 805-ben megerősítette a frank fennhatóságot. Mojmir (830-846), majd unokaöccse Rasztiszláv (846-870) - elfogadva Bizánc támogatását - függetlenítette országát a frankok befolyástól. Kirill és Method révén terjedt az ortodox kereszténység egyházszervezete. Rasztiszláv unokaöccse, Szvatopluk (870-894) is kiterjesztette országának határait. Bár 874-ben elveszítette Alsó-Pannóniát, de nemsokára megszerezte a Szudéta-vidéket, a mai Szlovákia nagyobb részét, a Morva- és a Csehmedencét, ideig-óráig a mai Nyugat-Magyarországot és Sziléziai. A terjeszkedő birodalom gyarapodásának a magyarok vetettek véget. Ez idő tájt Regino prümi apát a morva