Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

3.1. AZ ÚJ CIVILIZÁCIÓ BEHATOL KELETKÖZÉP-EURÓPÁBA A 9/10-13. SZÁZADBAN Keletközép-Európában az ezredfordulót követően (jóllehet korántsem látványosan, mégis - a hatásokból kitetszően - energikusan) követték egymást a gazdaság és a társadalom újszerű megnyilvánulásai: terjeszkedett a civilizáció. Sok - korábban ismeretlen intézményt alapítottak, amelyek csaknem valamennyien párhuzamosan fejtették ki hatásukat. Voltak köztük olyanok is, amelyeket keletkezésükkor még nem lehetett érzékelni, de egy idő múlva már igen. De akár egy időben következtek be, akár megállapítható közöttük a sorrend, mindannyian módosították az emberek életkörülményeit. 1. Megjelentek az egyházak. Térítő papjaik többsége a római központú szervezethez tartozott. 2. Államok alakultak. Királyok léptek a fejedelmek (tulajdonképpen törzsfőnökök) helyére. Népek lettek a törzsszövetségekből. 3. Bár a királyság etnikailag többé-kevésbé egymástól elváló népet (illetve népeket) fogott egységbe, többnyelvűség volt ezekben a képződményekben a szokásos szerveződés, az új rendszer mégis homogén közegnek bizonyult. A vérségi összetartozás szálai gyengültek, és a társadalmat új kapcsolatok hálója tartotta össze. Még az eleddig rendezetlen, szétszórt csoportokat is felváltották azok az - akár heterogén összetételű közösségek, amelyeket az új hatalom intézményei szerveztek. Az egyik birtoktesten más volt a lakók anyanyelve, mint a másikon. Amikor megszűnt az endogámia, kiegyenlítődött a nyelvhasználat, az utókor a jövevényszavak áradatát állapítja meg egy-egy ma is beszélt nyelvben. Az újonnan létesített rendszert - a vallás és az egyház - révén egy merőben más, nyugati kapcsolatokkal rendelkező intézményhálózattal építették fel. A falvakban már nemcsak atyafiságos rokonok laktak. A parasztokat többnyire egy nagybirtokos telepítette le birtokán, ahol földet mért ki nekik. A településszerveződésben hovatovább megszűnt a spontaneitás. A nem agrárjellegű településeken végképp a múlt emlékévé vált a rokonság összetartó intézménye. A kereskedőtelepeken a szélrózsa minden irányából származó emberek laktak egymás szomszédságában. A népességgyarapodás gettósodáshoz vezetett. Valami keveset megőriztek így etnikai kötelékeikből és főleg az összetartozás tudatából. A gettóban - származásukra utaló - közös nyelvet beszéltek. Ez a rendszer nemzetközi kapcsolatokkal kötődött a hozzá hasonló többi fejlett európai képződményhez. Tekintve, hogy Közép- és főként Keletközép-Európában a legtöbb kereskedőnegyedet németül beszélő zsidók lakták, a középkori német dialektus, a jiddis egészen a modern időkig megmaradt az érintkezés eszközeként. 4. Kiépült a nagybirtok szervezete. 5. Városokat alapítottak.