Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Előszó
Kollégáink tehát nem tudtcik átfogni a társadalmi totalitást. Hozzájuk képest a szociológiai iskolázottsága ügyvéd reálisabban mutatta be a társadalom szerveződését, noha modellje idejétmúlt volt. Talán ideológiai meggondolások vezették, ha mérsékeltebb szerepet tulajdonított a mentális hagyományoknak. A folklórra, a feltételezett mentális kultúra hagyomtinyaira nem fordított megkülönböztetett figyelmet. Kétségtelen érdeme viszont, hogy mindennél fontosabbak voltak számára a logikailag kikövetkeztethető reálfolyamatok. Az eredmény tudománytörténetileg regisztrálható: a romantikus ihletésű nacionalista történetírók (akármilyen szakma képviselői voltak is) nemsokára mindannyian átléptek Molnár szellemi teljesítményein. A „hálás utókor" tehát igyekezett minél gyorsabban elfelejteni Róheim és Molnár életmüvét. 1 A történetírásban szellemi fordulatot kezdeményező Róheim Géza, másfelől Molnár Erik írásait már senki sem idézi napjainkban. Agyonhallgatják életművüket. A történetírók megfeledkeztek róla. A néprajzosok sem tesznek másként. Bár érdeklődésük fókuszában az őstörténet kulturális hagyatéka áll, a néprajzosok értekezéseiből, ha a magyarok etnikai történetét konstruálva írnak dolgozatokat, Róheim szláv hagyományokkal kapcsolatos álláspontjára emlékeztetnek ugyan, ám rendre kifelejtik tudománytörténeti fejtegetéseikből és argumentációjukból Molnár Erik tételeit. A magyar „ őstörténet-kutatás ", ennek a régészeti, néprajzi és nyelvészeti indíttatású diszciplínának hivatalos képviselői ugyanis mind a mai napig nem léptek ki Gustav Kossina bűvköréből. Az akadémiai kiadványokban olvashatókból az derül ki, hogy, a szerzők - generációk óta — a német iskolamester padjait koptatják. Elgondolásaimat a kötet Kiadója megértéssel fogadta, kéziratom megjelentetésével kapcsolatos nyomdai költségek fedezetét két pályázati kuratórium is támogatta. Köszönet Mindannyiuknak! Budapest, 2003 tavasz utóján a szerző 1 Molnár, 1949/a, Molnár, 1949/b., Róheim, 1925., Róheim, 1954.
