Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

a régészek. Csakhogy arról is meg kell bizonyosodniuk, hogy a pásztorok szerencséje forgandó volt. A háborúkban elsősorban ők hullottak ej. Hátramaradott szeretteik már nem hadakozhattak többé. Akarva-akaratlan a parasztnépség utánpótlásáról részben ők gondoskodtak a ligetes sztyeppén. Ha egy pásztorfamília tönkrement (elhullottak állatai, a családfő elhalálozott valamilyen csetepatéban), a hátrahagyottaknak földmüvelésből kellett megélniük, lezüllöttek a parasztok közé. Gazdasági és szociális tekintetben egyaránt motiválatlan rendszerben éltek. Keletközép-Európa nagyobbik részén sosem voltak római provinciák, itt terült el a civilizáció perifériája. A Keletrómai Birodalom azonban szomszédságukban húzódott, itt alakult ki Bizánc. A Római Birodalom keleti utóda uralta Délkelet-Európát. KeletközépEurópában azonban másként zajlott az élet, mint szomszédságában. Ahova egykor a gyarmatosító római hódítók betették lábukat: Pannóniában, Daciában (vagy a görögök után a Krím-félszigeten) felépítették a városokat, a hozzájuk vezető utakat, hidakat, vízvezetékeket és csatornákat, a határokat őrtornyokkal és más védmüvekkel erődítették meg. Terjeszkedett a civilizáció. Volt katonasága, bürokráciája, gazdasága és voltak technokratái. A provinciákba települt kereskedők, hivatalnokok, ügyvédek stb. városokban laktak, a városokban állomásozott a gyarmatokat megszálló katonaság (sok várost úgy alapítottak, hogy megépítették a légió táborát, azaz egy kaszárnyát, és ennek agglomerációjaként épültek fel a kereskedelemben, a közigazgatásban, az iparban foglalkoztatottak negyedei), az urak pedig vidéken kastélyokat (villa) és uradalmakat alapítottak. A civilizáció áttekinthető, világos és gyakorlatias volt, azonban sebezhető is. A rendszer lényegében véve önellátásra rendezkedett be, kiaknázta a természeti kincseket, a bennszülöttekből kiválasztott munkaerőt elhajtotta rabszolgának, a császárkorban már a nagy civilizációs központokban minden negyedik ember rabszolga volt, ezzel felborult a szociális egyensúly, annak bizonyságául, hogy voltaképpen rablógazdálkodásból állt a provinciák gazdasága. Az őslakosság alig vett részt a megszállók ellátásában, még a katonai alakulatok is maguk termelték meg az élelmezésükhöz szükséges nyersanyagokat. Am a légiók - a római gazdaság megroppanását követően - szétzüllőttek, a közigazgatás öszszeomlott, a rend letéteményeseinek helyére ügyeskedő alakok léptek, a városok 565-re, I. Justinianus birodalmának idejére, mikor a Nyugatrómai Birodalom javarészét már elvesztették, elnéptelenedtek. Az egykor mozgalmas életű települések rendezett vonalvezetésű utcáin - a csinos házak helyett - hamarosan romhalmazok éktelenkedtek. Bár a részletekről alig rendelkezünk információkkal, arra kell gondolnunk, hogy a városokban megszakadt az élet fonala, mert Keletközép-Európa nyugati sávjában sehol sem bizonyítható a római idők civilizált népességének kontinuitása. Ettől függetlenül a társadalmak közötti érintkezés és mindenekelőtt a javak cseréjének jövőbe mutató mechanizmusa mégis összekötötte a periféria lakosságát. A kereskedők tartották fenn a civilizáció hagyományait. Még távolabb is, a Keleti-tenger partján működött néhány viking kereskedőtelep (pl. Haithabu-Kiel közelében, ahol nyomorúságos viskókban, gerendákból ácsolt házikókban zsúfolódott össze kalmár, kézműves és kalóz). Barbárok voltak, szegények, életkörülményeik nyomorúságosak. Az Atlantióceán és az Északi-, meg a Keleti-tenger kikötői szinte semmiféle infrastruktúrával nem rendelkeztek. A Földközi-tenger vagy a Fekete-tenger mellékének városkáival összehasonlítva semmi sem emlékeztetett a civilizált tengerhajózásra. Nyomorúságuk ellenére mégis az itteni forgalomból kölcsönözték az ezredforduló után Északnyugat-Európa lakói a gazdasági megújulás energiáit. Az északra tartó folyamok ugyanis alkalmasak arra, hogy a tengeri hajók még a középkorban is hasznosítsák a kontinens belsejében létesített kikötőket. Előnyös adottságaikat az egész középkoron át kihasználták lakóik.