Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

már a temető során van. A déli sor végén a házak mögött, azok tengelyében 2 kisebb épületben istálló sejthető. Répáshuta első részletes és leírással is ellátott belterületi térképét 1903-ból ismerjük.

4 A belterület kiterjedése 1883 óta nem változott, csak a házak, épületek száma emelkedett. Amíg pl. az északi pataksoron 14 ház állt, 1903-ban már 19 van és egy újabb erdészház. Az alapítást követő fél évszázad alatt a falu lakosai 344 holdnyi szántóföldet tettek irtással megművelhetővé, de ez nem került tulajdonukba, csak 1935-ben kapták meg véglegesen. Az 1903. évi állapot tehát múlt századbeli viszonyoknak felel meg, legalábbis a belterületet illetően. Az írott források nem említik, de a néphagyomány megőrizte a falukapuk, a sorompók emlékét. A sorompó hozzátartozott a településhez, mert a kivezető utakat lezárta, hasonlóan a középkori települések városkapuihoz. A sorompókat a szokástól elérőén nem a faluközösség, hanem a földesúr, az erdészet állította azzal a céllal, hogy ne lehessen az erdőre kocsival engedély nélkül kimenni. A faluból kivezető három út mellett voltak a sorompók, amiket erdészek őriztek. Szerdán és pénteken szabad volt az út a miskolci piac miatt, de a lakosság máskor igyekezett kijátszani a rendeletet. A sorompó a földesúri elnyomás egyik jelképe volt a Bükkben, ezért 1945-ben, a földosztás idején egyik jelszó az volt, hogy „a kommunizmusban nem lesz sorompó!" A települések teljesen kitöltötték a szűk völgyeket, s ezek a térkitöltések sajátosan kusza telekrendet alakítottak ki. Ahol a patak vonalát követve alakult ki a falu (Ohuta 4 B.-A.-Z. m. Lt. Úrbéri perek — Répás-Huta m. k. telepítvényes község birtokrendezési földkönyve 1903. évben