Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

A. római katolikus elemi iskola tanulóinak egy csoportja (Ujhuta, 1930) Szállótörténet a hutatelepüléseken, hogy amikor tanfelügyelő érkezett, a pap magához hívatta a tanítót és azt javasolta neki, tegyen úgy, mintha a foga fájna és a felügyelő előtt ne szólaljon meg. Majci ő átveszi az óra tartását helyette. Mivel a gyerekek magyar nyelvismerete nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után, a pap hat-nyolc diósgyőri gyereket hozatott, akik némi zsebpénzért szerepeltek az órákon. A tanfelügyelő elismeréssel nyugtázta a szlovák gyerekek magyar nyelvismeretét és dicséretben részesítette a tanítót. A felnőttek beszéltek elsősorban magyarul. Nem az iskolai oktatás hatására, hanem a gazdasági kapcsolatból adódó szükségszerűség kényszerítette őket a nyelv elsajátítására. A hutatelepülések lakossága — figyelmen kívül hagyva kezdeti, elenyésző számú lengyel, német, magyar