Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

Az üzem szomszédságában elhelyezkedő Nagy Pál és Nagy Répás elnevezésű területeken pedig az erdőgazdálkodási tervek szerint 1787-1795 között lehetett megkezdeni a fakitermelést. Az üveghuta létesítésében fontos tényezőnek minősült az is, hogy 1766—76 között Répás lakott település volt. Szlovák erdei munkások éltek itt, akik a Fazola-féle vasgyár építéséhez szükséges fát termelték ki. A vasgyár felépülése után pusztán hagyták a települést, amelyet 1790-től neveztek Répáshutának.

46 Az űj üzem és a település kialakítása szempontjából nem lehetett elhanyagolható tényező, hogy utak álltak rendelkezésre és a falu helyének kiirtása sem járt olyan nehézségekkel, mintha eg}/ háborítadan erdőségben kellett volna tenni azt. A viszonylag kedvező adottságok ellenére a répáshutai üveggyártás nem volt sikeres vállalkozás és így a lakosságnak igazán nem nyújtott biztos megélhetési forrást, így nagyon hamar az erdei munkavégzés vált a helybeliek létalapjává. A sikertelen üveggyártás több tényező kedvezőtlen hatásának tulajdonítható. A bérlők csak rövid időre tudtak használati jogot szerezni az általuk igényelt területekre. Ezért sűrűn váltogatták egymást. Stuller János hutásmestert 1806—1810 között Vajda János követte.

4

' Miután csődbe jutott, 1811-1813 között az Abaúj megyei Hollóház hutából származó Stuller József lett a bérlő. O 1813-ban 25 évre szóló hosszú távú szerződést kötött az uradalommal a Tebe és a Csehvölgy elnevezésű rétek használati jogának, illetve O- és Ujhuta korcsmáltatási jogának megszerzésével együtt. De sokkal biztosítottabbnak látta az állattenyésztésből és a korcsmáitatásból származó 46 Vö. Sipos I., 1958. 20.; OL. Urbárium et constriptions 1766. Fase. 3. No. 37. 21—22. Perceptonum censum Urbarialuni 1776. B.-A.-Z. m. Lt. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai 836. sz. irat. 47 Vö. Veres L., 1995. 39.