Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

az idős hutásmester nem vállalkozott. Az újhutai üzem szakmunkásai és családtagjaik ilyen körülmények között két alternatíva közül választhattak. Vagy megpróbálkoznak a helyi megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni és zsellérekként erdei munkával biztosítják megélhetésüket, vagy pedig valahol tovább folytatják mesterségüket, az üvegkészítést. A munkások egy része az előbbi, míg másik része az utóbbi lehetőség mellett döntött. Az üvegesek egy része a közeli Dédes hutájába ment, míg a többiek egy vállalkozó hívására a legszükségesebb eszközökkel felszerelkezve egy új üveghuta építésébe kezdtek a diósgyőri koronauradalom területén.

45 A% üveggyártás fénykora és hanyatlása A diósgyőri koronauradalom harmadik üveghutáját a Nógrád megyei Hrinyova hutából származó üvegesmester, Stuller János építette. Stuller már 1790-ben hozzákezdett az üzem építéséhez, vagyis akkor, amikor Ujhután még folyt üveggyártás. Valójában szakmunkások híján és egyéb okok miatt, a termelés csak 1797 végén indult be. A huta Újhutától nyugatra, kb. 9 kilométer távolságra, a Bükk hegység Répás nevezetű erdejében helyezkedett el. Ez a terület több szempontból is kedvezőbb lehetőséget biztosított volna az üveggyártás számára, mint Ujhuta környéke. Közelében gyors folyású patakok voltak, amelyek vízi energiáját felhasználva, helyben épített törőmalomban lehetett volna az alapanyagokat előkészíteni. A hutától kis távolságra, a Gyertyánvölgyben könnyen hozzáférhető és kibányászható nyersanyaglelőhelyek voltak. 45 Veres F, 1978. 78.