Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA
A kimutatásból érzékelhető, hogy az üvegfúvó szakmunkások száma átlagosnak tekinthető, akiket 25-en szolgáltak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a 31 munkás mellett nyolc rokkant és kegydíjas is szerepel az összeírásokban, akkor 39 főt foglalkoztatott az üzem. Ugyanis a rokkantakat és kegy díjasokat sokszor behívták munkára, a késztermékek csomagolására, szállítására és értékesítésére. Az összeírásokban szereplők családtagjai is kereseti lehetőséget találtak az üzemben. A nők művelték a bérlő kis földterületét, segédkeztek az üvegek osztályozásában és a szállításra való előkészítésben. Áztatott zsúpszalmába tekerték az üvegeket, hogy azok a hosszabb szállítások törődéseit elviseljék. A nagyobbacska gyerekekre bízták az üvegkészítő formák kezelését és az elkészült üvegek hűtőkemencébe rakását. Amikor a mesterek elkezdték az üveg fúvását, a gyerekek helyezték eléjük a formát. Miután az üveg elkészült, szétnyitották a formát és a mesterek a fúvópipán lévő edényt kiemelték, majd a gyerekek elé tartották, hogy azok egy üvegcsepp segítségével vaspálcát forrasszanak az edény aljára. A fúvócsőről lekerült meleg termékeket a vaspálca segítségével a hűtőkemencébe vitték. 4 Az újhutai üzem alkalmazotti létszámát dokumentáló összeírás végeredményben azt tükrözi, hog)' a település teljes lakosságának biztosított megélhetést az üvegkészítés, a korabeli átlagos családi létszámot figyelembe véve mintegy kétszáz embernek. A történeti forrásokban 1797 nyarán említették utoljára üvegkészítő helyként Ujhutát. Simonides Jánosnak lejárt a bérleti szerződése és azok a közeli erdőségek kimerültek, amelyek lehetővé tették a gazdaságos üveggyártást. Szükségessé vált a huta áttelepítése. Erre azonban 44 Veres L., 1995. 34.
