Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA
kemencék. Egy valóságos erdei honfoglalás kezdődött el a Bükkben. A diósgyőri erdők kitermelése tervszerűvé és folyamatossá vált. Mária Teréziának köszönhető az erdők védelméről szóló első törvényünk megszületése, amely részleteiben napjainkig példaértékű. Az országos törvényen alapuló diósgyőri uradalmi erdőgazdálkodási tervet Kneidiger András kamarai mérnök készítette el 1772ben. 39 A kincstári birtokot kezelő szepesi magyar kamara egyetértésével Kneidiger száz egyenlő részre osztotta az uradalmi erdőségeket, és az egyes sávokat pontos évszámmal ellátva 1879-ig megjelölte a fakitermelés irányát. Rendkívül fontos volt az, hogy az erdőgazdálkodási terv kötelezővé tette a kiirtott erdőrészek újratelepítését. A Kneidiger-féle terv első változata csak a vashámor szükségleteinek korlátozásától tekintett el, vagyis egy nagy, folyamatosan az igények szerint kitermelhető erdőséget biztosított. Látva azonban, hogy az üveghuta működéséhez is egy nagyobb erdőre van szükség, mint amit egy parcella nyújtott volna, ezért egy összefüggő, mintegy 8000 holdas erdőrészt biztosítottak a huta számára, ami legalább 20 évre biztosította az üvegkészítés létét. Simonides János nagy sikert könyvelhetett el akkor is, amikor az általánosnak tekinthető 3 éves bérleti idő helyett húsz évre sikerült az uradalommal megállapodni, ráadásul kötött áron, évi 600 rajnai forint ellenében. A hosszú bérleti idő perspektivikus tervezésre adott lehetőséget, biztosította a termelés folyamatos bővítését, modernizálását. 1775 augusztusára már állott az új üzem, amely 12 öl hosszúságú, 6 öl 2 láb szélességű volt. Az üveghutát a korábbi tűzeset ellenére ismét fából építették, és zsindellyel fedték a mályinkai, a kisgyőri és a felsőgyőri 39 Vö. Vereslő, 1995. 32.
