Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

jobbágyok robotban.

40 Simonides bérbe vette Kisgyőr határában a Somogy és a Belvács nevű réteket is, így biztosította az üzem igásállatainak takarmányozását. Megszerezte az egyre növekvő falu italmérési jogát. Új szakmunkásokat telepített le Nógrádból, a Hrinyova hutából és az Abaúj vármegyei Hollóház és Vágáshutából. A hitéletre és az oktatásra is gondot fordított.

41 1777-ben fakápolnát és iskolát építtetett. Az üzem termelésének bővülésével és az új telepesek megérkezésével a kis falu is egyre növekedett, a kiirtott erdőségben sorra épültek a faházak, amelyek többnyire szoba-konyhásak voltak és csak egy kis kertecske tartozott hozzájuk. A falu népessége 1790-re az 1774. évihez képest több mint tízszeresére növekedett, 274-en éltek benne.

42 Az újhutai üzem termeléséről nem készültek gazdasági kimutatások, mert a 20 évre szóló bérleti szerződés megkötése után nem tartozott az a koronauradalom hatáskörébe. Azonban bizton állítható, hogy munkásainak létszámát tekintve Borsod vármegye egyik legnagyobb ipari létesítménye volt a 18. század utolsó harmadában. Egyedül a mintegy 100 munkást foglalkoztató Fazola-féle vasgyár volt nála jelentősebb. Egy 1796—97. évi összeírás ad pontos képet az üveghuta „működéséről és szükségleteiről gondoskodók számáról:

4

' 40 OL. Delin. 6-579. A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 41 Veres 2000. 31. 42 Sipos L, 1958. 40-43. 43 „Conscriptio Posessionis Neo Huttensis ao. 1796-97. peracta". Eredetije IIOM HTD. Ltsz. 60.5.76.