Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
ÖSSZEGZÉS
Az 1834—1871 közötti időszak betelepítései Pozsony és Turóc vármegyék kivételével a Felvidék teljes területéről történtek. Bükkszentlászló és Répáshuta lakossága döntő részt a Felvidék 4—5 keleti és északkeleti vármegyéjéből származott. Bükkszentkereszt lakossága pedig Felső-Magyarország sokszínűségét mutatja a lakosság származási helye és nyelvjárási sajátosságai alapján. A sokféle származási hely miatt kialakult sajátos helyi nyelvjárás jellemzőit a rövid magánhangzók és a mássalhangzók ejtési módja és az alaktanban mutatkozó hangtani jelenségek határozzák meg. A rövid magánhangzók használata a keleti szlovák nyelvben megnyilvánuló módon történik. A mássalhangzók kiejtése nem azonos a keleti és a nyugati szlovák nyelvjárással. A hangok eltérő artikulációs helyéből adódóan csupán csak közelítik azt. A szlovák nyelvben a szláv nyelvekhez hasonlóan általános jelenség, hogy a gazdag névszói s igei tagolódás és ragozás az egyszerűsödés felé tart. A bükki hutatelepüléseken ez a folyamat keleti szlovák eset- és személyragokkal történik. 8 A magyarországi szlovák települések történetével foglalkozó kutatók egyöntetűen vallják, hogy a mezőgazdaságból élő telepesek egy-két generáció alatt asszimilálódnak. 9 A nyelv továbbélésének lehetőségei ott kedvezőek, ahol a kiscsoportos, családi szerveződésű munkavégzés lehetőségei adottak. A bükki hutatelepüléseken a szlovák nyelv használatának visszaszorulása, illetve a kétnyelvűvé válás folyamata eltérő módon zajlott le. A Diósgyőrhöz közeli Bükkszentlászló (Ohuta) férfilakosságának jelentős részét felszívta a vasgyár, s ez a magyar nyelv ismeretét erősítette. A község zárt völgyben helyezkedik el 8 3^1,1984.38-41. 9 Stole]., 1949. 370.