Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

Közben a szakácsnő tréfálkozott és panaszkodott, hogy leforrázta a kezét és nincs pénze orvosra, ezért adakozásra szólította fel a násznépet. A szitába összegyűjtött pénzből a zenészek, a vőfélyek és a szakácsnők részesültek. Éjfélkor következett a menyecsketánc {yikrucankà). Emberemlékezet óta szokásban volt a menyasszony átöltöztetése és „eladó a menyecske" kiáltással való árusítása, ami ugyanúgy folyt le, mint ez a magyarság lakodalmain jellemző. Egyetlen máig élő eleme viszont bizonyos eltérést mutat. A menyecsketánc során a szakácsnők észrevétlenül ellopták a menyecske kontyolókendőjét. Hajnalban összegyülekeztek, s a hosszú rúdra kötött kendőt lobogtatva, énekelve és zajosan végigvonultak az utcán, egészen az ifjú pár nyugvóhelyéig, hogy felébresszék őket. A menyasszonynak tréfás, nászéjszakára utaló megjegyzések közepette ki kellett váltania a kendőt. Majd az ifjú pár beállt a takarítók közé, a menyasszony edényeket mosogatott, férje pedig az asztalok és padok szétszedésében segítkezett. A hitvilág hiedelem alakjai A bükki hutatelepüléseken jól megfigyelhető a hiedelemalakok képzetkörének nagyfokú összeolvadása, a boszorkányhit mindent magába foglaló domináns jellege. A népi hitvilág hiedelemalakjait sokszor a boszorkányok tulajdonságaival is felruházzák és azok általában természetfeletti személyekként és természetfeletti lényekként is megjelennek. A hiedelemalakok tulajdonságainak keveredése és átmeneti alakokként való megjelenése azt is bizonyítja, hog}' a népi hitvilág megszűnésének utolsó pillanatai ragadhatok meg. A hitvilág hiedelemalakjai ma