Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

as évektől vált szokássá a házastársak és családtagok egymás mellé ültetése. Természetesen a fő helyet az ifjú pár kapta. A menyasszony mellett ültek a keresztanyák, a vőlegény mellett pedig a keresztapák. Velük szemben a koszorúslányok. A szülők csak ezután. A vacsora étrendje az 1950-es évekig változatlan volt az emberi emlékezet szerint: pálinka, húsleves (polevka), leveshús (meso kurace), töltött káposzta (naplnena kapusta, skrutki), sült hús (viprazene meso) és zárásképpen kása, majd kalács, sütemény és italok. A menyasszonynak egy tányérból kellett enni a vőlegénnyel. Az öreg vőfély az egyes fogások előtt tréfás rigmusokkal köszönt be: Kint vótam a konyhán, néztem mindenekre, sok finom falatra, sok úri étekre. Ezután megnéztem az étkeknek számát, mer elloptam a szakácsnő céduláját. Első tál étel lesz nyakleves tésztával, bornyúbőgés szunyogcombbal, fricska gombócával, marhahús hideg mártással, susztercsiríz mandulával. Aprószeg babasalátával, suszterinas rossz csizmával. Töltöttkáposztának szaga, lókörömből készült laska, háromhetes friss halleves, ütés alatt megsült deres. Leforrázott megnőtt harcsa, a sütőbe megsült macska. Uraim, én magukkal nem mókázok továbbra, villámsebességgel futok a konyhára.