Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

családtagok kaptak itt helyet, míg a többiek az udvaron és az utcán a szabad ég alatt a kecskelábas asztalok mellett, amelyeket úgy szedtek össze a faluból. Mivel a répáshutaiaknak és a bükkszentlászlóiaknak Bükkszentkereszten kellett tartani az esküvőt, a lakodalom reggelivel kezdődött, és ezután mindenki hazament. Az esküvőre a pántlikákkal, virággal feldíszített lovas kocsin csak az ifjú pár, a vőfélyek, a koszorúslányok és a keresztszülők indultak. A reggeli — amelyen tejeskávét, sült húst és fehér kalácsot tálaltak - tulajdonképpen az esküvői ebéd helyett volt. A Bükkszentkeresztről délutáni órákban visszaérkezett párt és kíséretét már várta a vendégsereg a vőlegény házánál. A fiatal párt régen kenyérrel vagy kaláccsal fogadták a kapuban és a nászszül ők köszöntötték őket. A nászapa (sveker) kezet fogott a vőlegénnyel, az anyós (svekra) pedig csókkal fogadta a menyét: Isten hozta! Az öreg vőfély pedig így szólt hozzájuk: Ma hajnalban alig virradt a reggel, mi összejöttünk szép számos sereggel. Jöttünk e tisztes házhoz végre, a menyasszonyunk dszteletére. Násznagy urunkhoz volna egy kérésünk, idekint várakozik egy sereg vendégünk. Lenne szíves őket befogadni, ígérem, ők se fognak adósak maradni, íme, a vőlegény velünk megérkezett, tessék, násznagy

7 urunk, fogjon vele kezet! Ezután következett a lakodalmi mulatság, a vacsora. (Bükkszentkereszten természetesen a reggeli helyett lakodalmi ebéd, majd vacsora volt.) Régen a nők és a férfiak külön-külön foglaltak helyet az asztaloknál. Csak az 1920-