Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

közepéig a bába vezette le. A szülés után rögvest hírül adták az összegyülekezett asszonyoknak a gyermek nevét, majd mindenki igyekezett megcsodálni a kis jövevényt. Magatartásából különböző dolgokra jósoltak. Ha a csecsemő összeszorította öklöcskéjét, azt tartották, takarékos, fösvény lesz. A nyitott kéz ennek ellenkezőjét jelentette, vagyis jószívűvé, adakozóvá válik. A foggal született gyermekről azt tartották, hogy tudós lesz, aki beszélni tud majd a holtakról. Az újszülöttel kapcsolatosan ismeretes néhány mágikus előjel is. Hitték, hogy a gyerekek megszületésekor megjelenik a csillaga az égen. A nagypénteken, de a közönséges pénteken született gyerekről azt tartották, hogy felnőtt korában szerencséden lesz. Aki karácsonykor született, annak „egy hetes éve lesz csak". Hogy ezt elkerüljék, születése dátumának az újévet írták be, mert azt hitték, ez szerencsét hoz, „sok pénzt adnak neki". Állandó volt a természetfeletti lényektől való félelem, és a szemmel veréstől tartás. Elénk volt a nők hite az elcserélt gyerekkel kapcsolatban. A gyerekeket különösen három természetfeletti lény cserélhette el: a bohinka, a vodnababa és az endzibaba. Az anya mindaddig nem hagyhatta magára a csecsemőt, amíg meg nem keresztelték. Különben rögtön kicserélték volna. A rossz szellemek ellen megszentelt olvasóval védekeztek, amit a gyermek párnájára tettek, vagy seprűt támasztottak a konyhaajtóba, amit előtte levizeltek. Ha a csecsemő állandóan sírt, nyugtalan volt, akkor mindjárt szemmel verésre gyanakodtak. Bárki igézhetett szemmel, de leginkább a hamis tekintetű emberektől tartottak. A szemmel verés elleni védekezés leghatékonyabb eszközének az ún. tis%tesjű levét tartották.

8 Régebben a környező hegyoldalakon 8 L. KntpaA., 1984. 267.