Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

gyűjtötték ezt a sárga szirmú, magas növésű növényt, vagy Szentkútról, a búcsúból hozták. A üsztesfűből főzetet készítettek, s három vagy kilenc tányérból háromszor körülkerekítve mosták le a csecsemő arcát. Meg is fürdették benne. Miután végeztek a mosdatással, állni hagyták a főzetet. Ha a főzet megalvadt, megkocsonyásodott, akkor a gyermek szemmel vert volt, vagyis meg volt rontva. A megrontás ellen hatékony eszköznek tartották a gyermek szenes vízzel vagy vizelettel való lemosását, a füstölést és a ráolvasást. A szenes vizet úgy készítették, hogy egy tányér vízbe visszakézről kilenc darab faszenet dobtak. A gyereket úgy füstölték, hogy egy lapátra parazsat tettek, s arra cukrot és sarokban szedett pókhálót szórtak. A gyereket a füst fölé tartották, a ráolvasáskor az „Atyát és fiút és szent lelket. Ámen" szöveget mondták szlovákul. A keresztelőt mindig a születést követő vasárnapon tartották. Korábban nem lehetett, mert az anya gyenge volt az útra. A templom Bükkszentkereszten volt, tehát a bükkszentlászlóiaknak és a répáshutaiaknak ide kellett átgyalogolni, vagy fogaton utazni. A keresztelővel (krst) együtt tartották az anya avatásit is (vádzkd). A keresztelőre a keresztanya, a bába és az anya ment. Indulás előtt a csecsemőt felemelve a keresztanya azt mondta, ha a gyerek lány volt: Neseme poganku, a doneseme Krest'anku. (Pogány lányt viszünk, és keresztény lányt hozunk). Ha fiú volt: Neseme pogana doneseme Kresüana. (Pogányt viszünk, keresztényt hozunk).