Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

az 1930-as, 1940-es években már csak 4—5—6 gyereket neveltek. Talán nincs a falusi életnek egyetlen ága sem, mely gyökeresebben változott volna meg az utóbbi évtizedekben, mint éppen az újszülöttekkel kapcsolatos szokások. A fiatal nemzedék tagjai már nem hisznek a régi szokásoknak, babonáknak. A hagyományos szokásrend szerint a házasságkötés után gyorsan be kellett következni a gyermekáldásnak. A terhes asszonyra a közösség megkülönböztetett figyelmet fordított. Igyekeztek minden kívánságát teljesíteni, mert úgy tartották, ha kérését megtagadják, akkor rosszul lesz és megbetegszik. A születendő gyermek nevét különböző előjelekből kívánták meghatározni. Olyan előjelekből, amelyek az országban általánosan elterjedtek: ha hegyes volt a nő hasa fiú lesz, ha gömbölyű, lány. Ha nem volt tiszta a várandós nő arca, akkor lány születik. Patkótalálás szerencsét hoz, fiú lesz az utód. A terhes nőt számos mágikus tiltás védte. Nem volt szabad bármit is megcsodálnia, különösképpen csúnya, rossz dolgokat, mert azok jelként megjelenhettek a gyermekén. Nem volt szabad a terhes nőt meglökni vagy megsütni, mert az is jelet hagyott a magzaton. Répáshután szokás volt, hogy disznóöléskor a fiatalasszonyok egymást dobálták meg töltelékkel, amikor hurkát készítettek. Tréfából egymás arcát is bekenték a véres masszával. A terhes asszonynak — amely testrészére esett a töltelék —, ott maradt meg a nyoma a kicsinyén is, s az arca is olyan véres foltokat kapott, amiként az anya arcát bekenték.

7 Az első gyermek eljövetele a bükki szlovákok körében is kiemelkedő jelentőségű esemény volt. Általában fiút vártak mindig elsőnek. A szüléseket a múlt század 7 A szokás egész Szlovákiában elterjedt. Vö. KrupaA., 1974. 85-86.