Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

péknek. A tavaszi egyházi ünnepek lezárását jelentette a búzaszentelés és a pünkösdi körmenet. Bükkszentkereszten május első vasárnapján a templomból kijövet a körmenet a falu Újtelep elnevezésű részére, a szántóföldekre vonult, ahol ekkorra már kihajtott a vetés. A pap megszentelte a földeket irusadld) a jó termés reményében. Pünkösd napján a körmenet a templom körül a Kossuth, a Rákóczi utcán, majd a Lapácsnak (ma Jókai utca) nevezett falurészen vonult végig és a főúton tért vissza a templomhoz. A pünkösd a búcsújárás kezdetét jelentette, ami már nem volt mindenki számára kötelező. A falvak lakosait ebben nem korlátozták a közösségi normatívák. A hutások Kacsra, Hámorba, Mezőkövesdre, Bélapátfalvára, Mátraverebélyre és Szentkútra jártak búcsúra. Többnyire gyalog, szekéren, templomi zászló alatt a hegyi utakon át jutottak el a búcsújáró helyekre. Szentkútra, a Palócföld híres búcsújáró helyére két napig tartott az út. Ezért az 1930-as évektől vonattal vagy autóbusszal utaztak ide. A búcsújáró helyeken ismerős családoknál szálltak meg. A nyári időszak utolsó jelentősebb egyházi ünnepe június első vasárnapján az űrnapja volt. Ilyenkor zöld gallyakból és virágokból oltárokat készítettek a települések különböző részein, többnyire a stációk számának megfelelően. Az ünnepi körmenet végigjárta a falut és minden oltárnál megálltak imádkozásra. Születési és házassági szokások A hutástelepülések lakói a gyermekáldást természetes és szükséges dolognak tartották. A 20. század közepéig a sokgyerekes család volt a jellemző. A 19—20. század fordulóján még általános volt a 6—7—8-9-10 gyerek, azonban