Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

vehesse a munkás. A termék-előállítás során a fúvópipát belemártották a folyékony üvegmasszába és a végére tapadt anyagból kis gömböcskét fújtak. Miután újból üvegmasszába mártva a csövet anyagot vettek a tégelyből, egy végleges fúvással a forma segítségével elkészítették a kívánt alakú és funkciójú terméket. A termék formáját nemcsak az üvegkészítő sablonok segítségével nyerhették el. A munkás csipeszek, fogók és más eszközök alkalmazásával munkapadon is végezhette a szükséges műveleteket. Az elkészült, de még forró üveg aljára egy vaspálcát forrasztottak. Miután a fúvópipáról eltávolították az üveget, a vaspálca — szaknyelven a ragadóvas — segítségével a hűtőkemencébe helyezték, s a ragadóvasat egy hirtelen rántással, pattintással távolították el az üveg aljáról. Ennek következtében a termékek alján egy kagylószerű törési felület keletkezett. Ez a vaspálca nyoma volt, szaknyelven a termék köldöke, ami nagyban segíti a 18. századi üvegedények kormeghatározását.

26 A diósgyőri hutában az öblösüvegekhez hasonlóan fúvási eljárással készítették az ablaküvegeket is. Az összeírásokban rendszeresen szereplő „karika üveg" a fúvópipával kivett üvegmasszából fújt hólyagocska összelapításával keletkezett, s az így nyert korongokat ólomkeretbe foglalva használták ablakok üvegezésére. Viszonylag későn, az 1740-es évek végén kezdődött el a táblaüvegek gyártása, mivel ennek az üvegféleségnek a készítése speciális, ún. táblanyújtó kemencét igényel. A táblaüveg előállításában is fontos szerepe volt a fúvásnak. Az üvegfúvó munkás hosszú, zsákszerű alakúra fújta a folyékony üvegmasszát és ezt két oldalán felvágva a táblanyújtó kemence előlapján kiterítették, egyenletessé simították. Az 26 Részletesebben 1. Veres L., 1978. 22.