Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

keresztelők alkalmával, de nyilvánvalóan jóval kisebb vendégseregnek. A katolikus hutatelepüléseken a karácsonyest előtti nap böjtös nap volt. A szenteste tiszteletére az asztalt leterítették fehér abrosszal és a családtagok helyére megszentelt ostyát {pplátkj), egy-egy gerezd fokhagymát tettek. Az asztal közepére egy tányérba kevés mézet és mellé szentelt gyertyát helyeztek. A vacsora első étele mézbe mártott ostya volt. Ezzel az aktussal megszentelték az egész étkezést. Ezután savanyú káposztával, szárított gombával habart leves következett. A vacsorát mákos guba (kvaky) zárta. Később tették fel az asztalra a lángosokat, amelyeket krumplival vagy túróval ízesítettek. Minden egyes ételnek megvolt a maga rituális jelentősége. A megszentelt ostya szentté tette az egész asztalt. A fokhagyma egészséget biztosított a családtagoknak. A káposzta elűzte a gondokat, a gomba éhség ellen védte a családot, a mákos guba és a lángos fogyasztásával jó termést, gazdagságot igyekeztek maguknak biztosítani. Vacsora után fogadták a koledálókat. A gyerekeknek almát, mogyorót, diót adtak, a pásztoroknak pedig szalonnát, kolbászt, lángost és bort/

6 A lakodalmi és karácsonyi ünnepeken kívüli jeles napoknak is megvoltak a tradicionális ételei és szokásai, de ezek jóval egyszerűbbek voltak minden tekintetben. Siska József kutatásai alapján szinte teljes képet alkothatunk a bükkszentkereszti jeles napi ételkínálatról, ami úgy tűnik, hogy Répáshután és Bükkszendászlón is hasonló volt egykoron.

27 Újévkor, kiskarácsonykor friss disznóhúsból készült az ebéd. Szárnyast nem főztek, mert elszállt volna 26 Márkus M., 1984. 225. 27 L. Siska J., 2001. 111-112.