Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

elsősorban palóc falvak ételkészítési technikájához.

7 A habart levesek és mártások igen népszerűek voltak az egész szlovák—magyar etnikai határ mentén. A legnépszerűbb leves a habart leves (zatrepaná polievka) volt. A krumplit, gombát, árpakását, száraz- és zöldbabot, salátát, sóskát, édes és savanyú káposztát, valamint füstölt hűst tartalmazó levet felfőzték néhány cikk fokhagymával, babérlevéllel, majoránnával együtt, majd aludttejes tejföllel, vag}

7 édes tejjel habarták be. A habart levest hígan és sűrűre főzve készítették. A kettő közötti különbséget az ételbe főzött liszt és krumpli aránya határozta meg. Bükkszentkereszti specialitás volt a gombából, savanyú káposztából, krumpliból és füstölt kolbászból álló habart leves, amelyet különféle fűszerekkel és vöröshagymás rántással is ízesítettek. Ezt a levest karácsonykor, szentestén és szilveszterkor fogyasztották." Répáshután készítették az ún. Mascsuch-féle. levest (Mascuchová polievká), amely egy sűrűre főzött habart leves volt. A leves egy répáshutai állami erdésztől kapta elnevezését, aki a munkásokat ezzel a kalóriadús étellel látta el minden délben. A leves úgy készült, hogy különféle zöldségeket pároltak forró vízen és ezt utána gombótával, tojással és fűszerekkel ízesítették. Amikor a leves nyersanyagai megfőttek, tejjel, tejföllel és liszttel behabarták.' Általánosan ismert volt a magyar levesnek titulált habart leves, amelynek alapját zsíron, vagy

7 apróra vágott szalonnán pergelt vöröshagyma képezte. Ezt őrölt paprikával fűszerezték, majd vízzel felengedték és lebbencstésztát (loksá), csipkedett vagy reszelt tésztát, ún. gombótát, vagy hántolt árpát (krupá) főztek bele. 7 Schwatm E., 1972. 305-315. 8 Siska]. 2001. 102. 9 Márkus M., 1984. 212.