Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

Kitűnő habart gyümölcsleveseket főztek almából, szilvából, meggyből, büszkéből és az erdei feketeszederből szegfűszeggel ízesítve. Régebben, amikor még szigorúbban betartották a böjd tilalmakat, csaknem minden háztartásban főzték a habart savanyú levest (kyslá plievka) vagy habart krumplit (zatrepané krumpiré), amelyet a palócok kiszijével azonosíthatunk. A habart levesek mellett ismertek voltak a rántott levesek is. Ezeket azonban ritkábban készítették, mint a habartakat és csak néhányfélét. Közülük talán a rántott tésztaleves (zapra^ené rondase) volt a legismertebb, amely voltaképpen gombaleves volt különféle tésztákkal sűrítve. A rántott (zapra^ená), vagy köménymagos (rascovd) levest régebben reggelire főzték. A vadköménnyel fűszerezett és vadalmaecettel savanyított levesbe szárított kenyérkockát, felvert tojást, krupát, galuskát tettek betétnek. Az erdei munkások körében kedvelt volt a lebbencs. Lényegében ez is közönséges rántott levesnek tekinthető, amibe lebbencstésztát főztek. Ennek egyik speciális bükki változata volt a hangyamakádé, amely rokon vonásokat mutat a magyarság körében ismert cakumpakkal. A hangyamakádét az utolsó munkanapjukon főzték az erdei munkások, amikor minden maradék ételt belefőztek a lebbencsbe, többek között a hangyajárta, megszáradt kenyereket is, amiről a leves az elnevezését kapta.

10 A húslevesek közül a tyúkhúsleves [kuracapolievká) volt a legkedveltebb és leggyakrabban fogyasztott étel, amelyet régebben csak vasárnap, vag}' nagyobb ünnepnapokon készítettek. Ismerték a gulyást is, ezt azonban csak nagyon ritkán, leginkább közösen végzett munkák idején főzték „magyar módra", szabadban felállított bográcsban.