Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI
bükkfa csak 40—50 éves korában fordul termőre és akkor is 5—7 évente terem. Jól jövedelmezett a bükkmakk akkor is, ha gyógyszeripari cégek felvásárlóinak adták el. A jó kereslet ellenére egyes családok, így Répáshután inkább a disznók etetésére gyűjtötték a makkot, mert nézetük szerint szalonnája húsosabb lesz tőle. Egy-egy mangalica kihizlalásához kb. 2 mázsa makkra volt szükség. A makk állítólag emberi fogyasztásra is alkalmas volt. Egyes források szerint a közeli hámorban kemencében sütötték, pörkölték és így fogyasztották. 34 A gyűjtögetés bizonyos formájának tekinthető az erdei vadak, madarak fogása, a vadméhek mézének megszerzése is. Ennek emlékei ma már nehezen gyűjthetők össze, talán még ma is félvén a következményektől. Az adatközlések szerint ritkán és kevesen éltek a vadfogás lehetőségével, kevesen bátorkodtak arra, hogy hurkot vessenek, vagy csapdát állítsanak. Vadorzásért nagyon komoly büntetés járt. Kilesték viszont a nagyobb madarak fészkeit, s ha az elérhető helyen volt, akkor a tojásokat kiszedték. Favágás közben gyakran bukkantak vadméhek odújára. Miután óvatosan kiszedték a fészket, már könynyűszerrel hozzájutottak a mézhez. Méhészkedéssel nem foglalkoztak, mert nagyon időigényesnek tartották. Ilyen tevékenységre legfeljebb a faluba került tanítók adták fejüket, illetve az erdészet foglalkozott nagyban méhészettel. 33 Tóth A., 2001. 48. 34 Márkus M., 1984. 200.