Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

magombát iyznirzsa). Májusban kezdődött el a nagyméretű, fehér tövisalja gomba [podtronyovka) és a májusi pereseké (majovka) szezonja. Nyáron termett a sárga színű, alul fehér és recés csirkegomba (kurcsatká), a vargánya (gribá), a csiperke (sampion), a keseríígomba (horkinyé), a lila pereseké (perecké) és a csupros- vagy tuskógomba (vaclavkd). A júniusi esős időszak után hamar megjelent a nagyra becsült tinóm (grib). A helyi közmondás szerint „Szent Péter veti a tinórutP A legtöbb gomba ősszel fordult elő az erdőkben: őszi tinóru (jeszenszki grib), nyáfagomba (osicsnyak), galambgomba (holubica), őzlábgomba (parazoll), érdes tinóm (kozár), pöfeteg (püfeteg).

21 A falvakban minden családnak megvolt a saját gombagyűjtő helye, s ha szedés közben nem fedezték fel őket, akkor igyekeztek titokban tartani. Az étrendben szinte mindennapos gombát többféle módon tartósították. A szárítás és a savanyítás volt a leggyakoribb. A családi szükségleten túli gombamennyiséget piacon értékesítették. Az asszonyok piacoztak a gombával, akik hajnalban korán keltek és egy-két kosár frissen szedett gombával gyalogoltak be Diósgyőr, Miskolc piacaira. Árujukat kis csomókba porciózva kínálták. A gombához hasonlóan igen jól ismerték a különböző erdei gyümölcsöket és gyógynövényeket, amelyeket sokrétűen hasznosítottak. Már a 18—19. században is nagy mennyiségben gyűjtötték ezeket a termékeket. Ezt támasztják alá az uradalmi rendelkezések, amelyek vagy tilalmazták a gyűjtögetést, vagy pedig igyekeztek az uradalom számára gyümölcsözővé fordítani. A 18. században a tűzi- és épülctfához hasonlóan 12 Ft-ra büntet27 Siska ]., 2001. 108-109; Tóth A., 2001. 48-49; Márkus M., 1984. 200.