Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI
ték a vadgyümölcsök illetéktelen szedőit. A 20. században az erdészet inkább átvevőhelyek létesítésével és a termékek felvásárlásával igyekezett kordában tartani ezt a tevékenységet. A gyógynövények szedése a 19. század második felében vált nagyüzemi jellegűvé. 1894-ben 100 forint jövedelme volt az uradalomnak a nadragulya gyűjtéséből. 1922-ben 3000, 1923-ban pedig már 10 000 korona volt a vad gyógynövények gyűjtögetési monopóliumának kikiáltási ára Diósgyőrben. 28 1945 után általában kampányszerűen szervezték az asszonyokat gyógynövények gyűjtésére. Az utóbbi időszakban jelentős mértékben abbamaradt a gyűjtés, egyrészt a füzesabonyi drogéria-felvásárló megszűnte, másrészt pedig a Bükki Nemzeti Park természetvédő tevékenysége miatt.-9 Az erdei gyümölcsök, a vadgyümölcsök gyűjtése a 20. században nagymértékben visszaszorult. Ennek oka egyértelműen a nemesített gyümölcsfák elterjedésével magyarázható. Ha szedtek is vadgyümölcsöt, ezt csak saját célra tették, mert értékesíteni nem lehetett. Vadcseresznyefa (divä ceresnd) régebben nagyon sok volt Bükkszendászló környékén, de mára már nagyobb részét kivágták, szép fája miatt jól lehetett értékesíteni. Vadalma (plankj) még ma is sok van főként Fehérkő-lápa környékén a Vadalmás-réten. Ezt azonban legfeljebb hordós káposztába savanyítónak szedték. Nagy mennyiségben gyűjtötték viszont a vadkörtét (planky), amelyet szalma közé dugva érleltek. Amikor megérett, helyi szóhasználattal megevett, megtrotykosodott, kiváló ízűvé vált, csemegének 28 Járási L., 1997. 62. 29 Tóth A, 2001. 51-52.