Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Gyűjtögetés A néprajztudományban elfogadott nézet, hogy a gyűjtögetés a falusi szegénység és az asszonyok tevékenységi formája volt, az ahhoz kapcsolódó kereskedelemmel egyetemben.

19 A bükki hutatelepülések lakossága gyűjtögetési tevékenységét vizsgálva megállapítható, hogy az előbbi nézet esetükben nem igazolható. A falvak lakosai vagyoni, társadalmi helyzetüktől függetlenül éltek ezzel a Idegészí tő jövedelemszerzési móddal. Maga a tevékenységi kör sem kapcsolható kizárólag a nőkhöz, inkább kidomborodik a gyűjtögetés különböző formáira való specializálódás. Összességében az általános kép sokkal differenciáltabb, mint a néprajzi szakirodalom módszereivel eddig ismert bemutatásaké. A gyűjtögetés jövedelemkiegészítő tevékenység volt a hutatelepüléseken. Irányultságát tekintve tűzifa és az erdők nyújtotta egyéb fogyasztási javak megszerzését szolgálta. A falvak lakossága egy részének, a közbirtokosságnak részben elegendő tűzifát szolgáltattak a közbirtokossági erdők. Hangsúlyoznunk kell, hogy részben elegendőt, mert az a néhány köbméter fa, amelyet a többség kapott, nem lett volna elegendő a téli hónapokban. A közbirtokosságokon kívüli népesség pedig ősi jogon egyáltalán nem jutott fához. A tűzifa gyűjtögetése elsősorban a családi szükségletek kielégítését célozta, másodsorban pedig az értékesítést, a jövedelemszerzést. Amíg az egyes településeken a lakosság üveggyártással foglalkozott, addig a jobbágyokra vonatkozó, faizással kapcsolatos törvények, rendelkezések nem voltak érvényesek rájuk nézve. Alapvetően megváltozott a helyzetük, 19 Tárká/iy Szűcs E.,\9S1. 545.