Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Mészégető kemence osztották el. Csapatmunkában égettek részért a koronauradalomnak, majd pedig az erdőgazdaságnak (felébe, harmadába), munkabérért a bérlőknek és önállóan is a mészért. Az 1950-es évektől a mészégetés iparengedélyhez kötött foglalkozás lett. A mészégetőnek adózni kell, a követ és a fát az erdészettől lehet megvásárolni és az értékesítés az égető gondja. A mészégetés a Bükk hegység hutatelepülésein emberi emlékezet óta mészgódörhen (vapenied) történt. A gödör helyét az erdészet jelölte ki annak megfelelően, hogy hol lehetséges a fakitermelés. Addig égettek egy helyen, amíg a fa elegendő volt. Általában a kijelölt terület két égetésre biztosította a fát, s ezután továbbvándoroltak és új gödröt ástak. A két világháború között a mészégetők inkább vállalták a fa és kő szállításával járó költségeket és munkát, de egy gödörben több évig égettek. A második világháború utáni időszakban ez általánossá vált.