Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI
ték, hogy a ledűlő fa rázuhanjon a még lábon állóra. A döntés azzal kezdődött, hogy megválasztották a megfelelő dőlési irányt, rendszerint azt, amerre a fák görbültek, az ágak elhelyezkedése és a lombozat súlya miatt önmagának is dőlni kellett volna. Gyakran azonban más irányt kellett adni a fának, nehogy hídra feszüljön, mert ilyenkor nagyon szorult volna a fűrész daraboláskor. Amennyiben még álló fákra esett volna, több másik fát is ki kellett dönteni, hogy kiszabaduljon. Ez pedig nagyon időigényes volt és rontotta a teljesítményt. A fadöntés kezdete előtt a favágók keresztet vetettek és azt mondták: „Bozse pomos!" (Istenem segíts!) Először az irányító rést vágták ki megfelelő irányban, vagyis a befelé mélyülő és keskenyedő fejszevájatot (réhélés, hajkolás). Az ellenkező oldalon fűrészeléssel folytatódott a munka. / 1 a köze lit és