Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

A 18. század végi „testamentumi rendelésiekben, vagyis végrendeletekben tapasztalható csupán az üvegek számának emelkedése. Ekkor már nem ritka az a hagyatéki leltár sem, amelyben akár 10 üvegtárgyat is felsoroltak, így ecetesüvegeket, sótartókat, pálinkás butykosokat, poharakat. A 18. századdal ellentétben a 19. századi üvegipari termékelőállítás korszerűbbé, hatékonyabbá válása következtében az üvegtárgyak olcsóbbá váltak — bár még 8 közönséges palacküveg árából lehetett egy köböl búzát vásárolni — és a paraszti, polgári háztartások számára egyaránt könnyebben beszerezhetők lettek. 1801-ben például egy módos miskolci polgár javainak összeírásában már 43 üvegtárgyat jegyeztek fel. 13 üvegpoharat 25 rénes forint 35 krajcár értékben, 21 közönséges palacküveget darabonként 1 rénes forint értékben, 5 meczet Buteia-t, 3 talpas kispohárt és egy sótartót, melyeknek 16 rénes forint volt az összértékük. Nem sokkal később pedig egy csabai gazda háztartásában már 22 darab különböző funkciójú és formájú tárgy volt: 1 üveg mosdó medcncze, butela 1, etzetes üveg butelka 7, 2 mettszett, 2 dupla finsa, 2 simpla finsa, 1 simpla talpas, 4 jecges és 1 füles pohár, 1 kis talpas pálinka pohár. A paraszti, nemesi és polgári háztartások legtöbb üvegből készült használati tárgya a borospincékben volt. Mivel a bükki üveggyártás öblös üvegtermékei elsősorban a bortermő vidékeken szolgáltak tárolóedényül, úgy tűnik, hogy a hagyományos, kerámiából és fából készült használati eszközökkel szemben csak itt állhatták a versenyt. Egy 1843-ban történt miskolci pincebetörés alkalmával felvett jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a borospincék előbb váltak az üvegből készült használati tárgyak otthonává, mint maguk a lakóházak. A pincebetörés alkalmával a következő üvegből készült használati tárgyakat tulajdonították el: 1 itzés butellát és egy meszeljest,