Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI
bár már a répáshutai üzem működött, de a település lélekszáma olyan alacsony volt, hogy a huta üzemeltetésén túl kezdetben nem vállalkoztak üvegesmesterség folytatására. Erre utal az is, hogy a miskolci „macedóniai valachus egyház", vagyis görögkeleti egyház templomának üvegesmunkáját is mindig óhutai és újhutai „hutás üveges mester" végezte. 3 A 18. század nagy részében az ablaküvegek mellett korlátozottabb szerepe volt az öblösüvegeknek. A vagyonleltárak, és inventáriumok vizsgálata alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a háztartásokban nagyon kevés volt az üvegtárgy, illetve az üvegből készült tárolóedények jelentősége elmaradt a fémekből, fából és kerámiából készült használati cikkek jelentősége mellett. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy az üveg törékenyebb és drágább volt. A diósgyőri pálos rendház feloszlatásáig, 1786-ig készült inventáriumokban mindössze egyetlenegy öblösüveg szerepel, egy 1722-ben vásárolt üvegkorsó, amelynek 85 dénár volt a vételára. A sajóládi rezidencia 1716. és 1749. évi összeírásában, illetve inventáriumában még egyetienegy üvegtárgy sem szerepelt. Később, 1767-ben és 1770-ben is csak hat illatszertartó üveget jegyeztek fel. A 18. századi vendégfogadók leltárainak vizsgálata is azt mutatja, hogy öblösüveg csak ritkán szerepelt a berendezési tárgyak között. Miskolc 9 vendégfogadójában és korcsmájában csak fa ittze, fa messzely, ón ittze és ón messzely szolgált az ital tárolására, kimérésére. Hasonló képet alkothatunk a vagyonleltárakból is. Egy átlag miskolci polgár hagyatéki leltárában 1753-ban mindössze egy darab üvegtárgy szerepelt, egy butella. Hasonlóan kevés üvegtárgy szerepel 1769-ben is. 3 Az adatokat részletesebben 1. Veres L., 1978. 43-46.
