Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

menthetetlen volt. Készítettek üvegből cumisüveget, pipát, szipkát, görbebotot, szenteltvíztartót. Azonban az igazi különleges rendeltetésű üvegeknek a tréfás üvegek, az ún. vexirüvegek számítanak. A tréfás üvegek készítésénél az volt az alapvető célkitűzés, hogy meglepetést szerezzenek az edények formájával és különleges hatást érjenek majd el egykor az ital fogyasztáskor. Ismerünk bukópoharakat, amelyeket sohasem lehetett letenni, mert rögtön mozgásba lendült, mintegy az újratöltést sürgetve. A vexirüvegek többsége állat vagy ember alakú volt, amelyek félreérthetetlen testrészén át lehetett inni. Az üveget a háztartásokban és a gazdálkodásban a faedények, sokkal gyakrabban a kerámiák pótolták. A lakóépületek ablakait elsődlegesen állati eredetű hártyákkal takarták. A kerámiák jelentősége az üveggel szemben a paraszti gazdaságokban még a 20. század első harmadában is jellemző volt. A parasztsággal ellentétben a falu templomi-egyházi építészete alkalmazta az üveget, jóllehet ennek nem volt nagy jelentősége. A mezővárosi lakosság életmódja a 18—19. században számottevően nem különbözött a jobbágyfalvak lakosságának életmódjától, ezért az üveg alkalmazásának lehetőségei korlátozottak, esetei a vizsgált végrendeletek és vagyonösszeírások tanulsága szerint szórványosak. A bükki üveggyártást megelőző időkben igen ritkán használtak üveget ablakfedésre vagy használati cikként. A diósgyőri vár 1629. évi inventáriuma kevés üveget sorol fel, de ezeket is nag)' értékűnek minősíti. „Az Úr szobaiban az Feolső Varban wagion az ablakon tizenkett rama wvegh rostellos ablak, kinek wigw ramaian egri wvegh snicz, kwtwi kwlik wagion wvegwezwe. A Toroni alatt walo házban wagion: Egi rostellos ablak, kinek a kett felső kis ramaia vweges, az kett eöreögh ramaia lentornawal