Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

által kitanította férjét, hogy mit cselekedjék és segítséget kért tőle, de megígérte, hogy addig, amíg az megérkezik, férfias elszántsággal fogja védelmezni a várat. Bebek azonban nem tudott segítséget küldeni, mivel rendkívül hideg tél volt. Ennélfogva a tőle megszokott mesterkedéshez folyamodva egy híres lovagot küldött Schwendihez Kassára, név szerint Balay Kálmánt. Megbízásai közül a legfontosabb, hogy Istvánffy^ szavait használjuk, „az volt, hogy Schwendi vesse latba befolyását és tekintélyét a császárnál, hogy visszafogadja a kegyelmébe Bebeket, s hogy azt a negyvenezer aranyat, amelyet mint mondotta - az erdélyi fejedelem az ő kiváltásáért számolt le a török szultánnak, fizesse ki; továbbá, hogy miután a németeket elvezényelték onnét, adja vissza neki Szendrő várát; és végül, hogy adományozza neki a Morvaország határa mellett fekvő Szakolca városát, ahol elhelyezhetné feleségét és gyermekeit." Miután meghallgatta ezt a sok-sok nagyigényű kérést és észrevette, hogy azok az időhúzást szolgálják, Schwendi azt a választ adta Balay Kálmánnak, hogy ő semmit sem cselekszik a feltételekkel kapcsolatban, csak ha előbb Bebek szabadon bocsájtja Torda Zsigmondot, a királyi jövedelmek kezelőjét, akit szószegő módon fogságban tartott. Bebek György engedelmeskedett ennek a rendkívül méltányos követelések, s hogy se a császárt ne ingerelje fel, sem pedig a felesége helyzetét ne tegye súlyosabbá, Tordát szabadon engedte és elbocsájtotta. Ezután Erdélyországból Bajom várába vonult, amely Várad közelében van, hogy közben ott is figyelemmel kísérhesse a dolgok kimenetelét. S innét ismét egy új hírvivőt küldött Schwendihez, Lórántffy Lászlót, azzal az utasítással, hogy adja elő neki: ő eltökélte, hogy bárrniféle csalárdságot kizárva visszatér a császár hűségére és ezért kéri, hogy a Szádvárával szemben felépített erődítmények rontassanak le és Schwendi adjon neki levél útján szabadságot arra, hogy Kassára mehessen és ott megegyezzenek a feltételekről; vagy ha Schwendi számára alkalmatos lehetne, hogy ők ketten megbeszélés okáért találkozzanak Tokajban; ő akár már most kész volna oda mdulni, ha János Zsigmond nem küldené követségbe a budai pasához akarata és meggyengült egészségi állapota ellenére. - Miután észrevette mindebben a cselt, Schwendi eléggé keményen válaszolta Lórántffynak, hogy neki senmüféle dolga sem lehet egy olyan emberrel, aki ennyire szorosan hozzáadta magát a törökökhöz; ha becsületes férfiú, akkor hagyja el az ellenség társaságát, térjen vissza Bajom várába és ott helyezze magát teljesen a császár kegyelmébe. Ahogy ezt Lórántffy meghallotta Schwenditől, menten megírta Budára Bebeknek, aki pedig elindult Szádvárra a feleségéhez. VI. § Miközben Bebek ilyen mesterkedésekkel játszadozott, Schwendi világosan látván, hogy semmi jóra való szándék nincsen benne, elrendelte, hogy Szádvárt fogják szorosabb ostrom alá. így tehát január közepén elutazván Kassáról, a tábort közelebb vitette a várhoz és a téli elszállásolásból egy eléggé erős sereget gyűjtvén Össze, a lehető legszorgalmatosabban nekilátott az ostrom munkálatainak. Alig kezdett el azonban ezzel foglalkozni, amidőn híre jött, hogy Bebek Füleken van, s rendelkezik egy háromszáz gyalogos katonából álló, válogatott csapattal, amelyet a saját költségén toborzott magyarokból és törökökből, s amelyet Szádvárra készül küldeni. Miután erről tudomást szerzett W A XXrV. könyvben, a 497. lapon a 16. sor.