Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
KISEBB VÁRMEGYE-ISMERTETÉSEK - RUEHIETL MIKLÓS: Egykét észrevétel Édes Jánosnak „Utazás a' magyarhon' szebb vidékein" czimü czikkelyére (1839)
Továbbá reám nézve igen furcsának tetszék többi közt az is, hogy É. a' tőszomszédságomban festőileg emelkedő hegyet „Ostromos"-t „Esztromos"-nak akarja erőnekerejével keresztelni, ezen két diák szóbul: mons extremus következtetvén azt Hogyan? tán már a' romaiak' idejében e' hegy nevezetes levén, a' szélső romai gyarmatok, tövében feküdtek? Hogy valaha itt romaiak laktak, arról épen semmi nyom sincs; hisz Ptolomaeus sem tesz tán arról emlitést? „Koránsem elegendők ugyan egyes pénzek, magán-véve, azon következtetés' alapítására, hogy fellelésük' helyén régente maradós telepitvény találtatott; elszórásuk véletlenül vagy táborozásközben is történhetvén; de mihelyt több egymásután országlot császár 7 számos pénze jő elő valamelly táján, akkor mintegy bizonyosnak vehetni, a' romaiaknak azon helyen nemcsak ideigleni mulatásukot, hanem tartós megtelepedésüket is." Czech János. (1. a' m. t. társaság 7 Évkönyvét I. köt. 318.1.) - Tán azt felejti vala É., hogy a' mondott hegy sok ostrom 's csatának lehetett szomorú tanúja azon időkben, midőn majd a' királyiak, majd a' törökök, s' pártosok szállták-meg 's dúlták Szádvárt, mit maga É. is mond útirajzai közt a' szendrei basa', 's kuruczok' háborgatásiról. Mit szinte a' mult 1838. évben a' bányászok által kiásatott emberkoponyák 's csontok világosan tanusithatnak. De hol is járt többet a' tatárok', hussiták', törökök' 's belpártosok' öldöklő tábora, ha nem felső Magyarországban, 's főleg Tornában, hol a' több mföldre futó mészkő-hegyek védgát gyanánt szolgáltak akkor, midőn a' vérszomjas hajdankor 1 súlyos kardja 's buzogánya szüntelen vértől párolgott! Az 1241dik gyászos év nemde Torna megye' szomszédságában vette eredetét Muhinál, hol t. i. a' Sajó' partján IV. Béla királyunk a' mongolok' vad csordája ellen hevesen küzdött, azonban a' legiszonyúbb erőlködések sem valának képesek a' csata' szerencsés kimenetelét eszközleni. Akkor volt az, midőn a' mindenétől megfosztatott szerencsétlen király András' (Ivánka kir. lovászmester" fia) lován (olv. IV. Béla ajándéklevelét 1256.* )) menekhetett meg a' rettentő tatár' dühétől, magát nem Görgőn, v. a' szádelői szirtvölgybe, hanem a' rengeteg erdőség közt épen útjában esett sziliczei barlangba rejtvén, (1. Magyarország' rövid földleirása 54.1.) hol is tán csak egy két nap 's éjjel a' legsulyosb aggodalmak 's keserűségek közt tengve, miután nyomozó üldözőitől sernnukép menekedni nem birt, Turócz megye' járatlan bérczei közt Znió várába tért, (1. Magyarország röv. földleirása 26.1.) honnan szinte megfutamodva végkép eltűnt legázolt hazájából, 's Németországba iramlott, később pedig az adriai tenger 7 szigeteire sietett, hol mindaddig találta nyugalmát, mig a' dühös tatár-khán' halála után visszatérhetett a 7 szétdúlt hazába. - Hogy a' sziliczei barlang volt hihetőleg első menedékhelye a' megfutamodott szerencsétlen Bélának, annyibul is gyanithatni, mert a' barlangtól délnek, v. inkább keletnek néhány száz lépésnyi távolságra egy kut van, mellyet jelenleg is ,,király-kut"-nak nevez az ittlakó köznép. - Ott van most az enyészet' keserves bús jelével azon kut, melly két darab korhadt kávával környezve, valaha egy dicső király 7 epedő szomját volt képes bisonjsagara Agjuk magunk Pecsétével megh érőssített Uri Címeres levelűnkért Anno 1669 die 22 Juny." t) Jól meg jegyezze É ur, maga az apa Szádvárban lakván, ott porkoláb volt; mert Szögliget már akkor Szádvárhoz tartozott, valamint most is hozzá tartozik, kivévén azon részt, mellyet Görgei hűbérül nyerhetett azon időben! - R.M. * Cum erűm, nobis et nostrisut credimus ex divina ultione gravis ins tarét persecutio Tartarorum et equus noster cui Insidebamus ilia traheret quasi fessus; idem Andreas ex speciali fidelitatis ardore, quantum in ipso erat, nostram suae praeponens sauti, equum quem habebat agilem, et velocem, nobis tradidit libera voluntate's a't.
