Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
7. Jánosík kerülőnek öltözve az erdőben volt. Arra ment két asszony. Mondja az egyik: - Hallod-e, én félek, hátha itt van az a disznó Jánosík. Jánosík ezt hallotta. Megkérdi tőlük: - Hova mennek nénikék? - Menőnk vásárolni. Mondja Jánosík annak az asszonynak, aki azt mondta róla, hogy disznó Jánosík: - Néni, adok magának pénzt, hozzon nekem vasszeget a csizmám talpára, mert elkopott, sokat járok. Az asszony hozott olyan apró szögeket. Húzza le a cipőjét. Az asszony nem tudott mit tenni. Jánosík a szögeket beverte a talpába. Akkor megmondta neki: - Ezt azért csinálom, mert azt mondta, hogy disznó Jánosík, pedig Jánosík egy rendes ember. (Elmondta Csák András 70 év. 1978., Mikolcsány, Rozsnyó) Az első példával kapcsolatban mindenekelőtt az a figyelemre méltó, hogy a történet elmondója, Gecse Márton emlékezetében Jánosík neve Janovicsra változott. A név átváltoztatása nyilvánvalóan nem volt tudatos. Jánosík lényegében már mesei-mondai hőssé alakult a néphagyományban. Az ilyen változtatások természetszerüek. Lényeges itt az, hogy a magyar adatközlő hangsúlyozza, hogy elbeszélésének hőse szlovák volt. Nem kétséges, hogy ebben a történetben Janovics valójában Jánosík. Ez és a többi történet jól illeszkedik a Jánosík életéről szóló hasonló szlovák változatokhoz. A szlovák és a magyar idevonatkozó hagyományban a közös motívumokat megtaláljuk. E motívumok között igen figyelemre méltó az erőnyerés. Jánosík a boszorkányoktól kapta az erejét. Ez az erő az egy éjszaka szőtt gatyamadzagban rejlett. Más változatok szerint ez az erő Jánosík övében volt. A gatyamadzagban, illetőleg az övben rejlő erő képzetére számos adatot találunk az európai néphitben. 5 Az egy éjszaka alatt font és szőtt anyagnak rendkívüli erőt tulajdonít a néphit. Ez különösen a keleti szlávok köréből ismeretes. A fehéroroszoknál járvány idején egyetlen éjszaka törülközőt fontak és szőttek a leányok, amelynek szerepe az volt, hogy bűvös erejével távol tartsa a betegséget. 6 Az ellenséget a gazdája parancsára levágó balta népmesei motívum. A magyar népmesékben igen gyakori változat szerint a hős botja üti-vágja az ellenséget. 7 Lényegében ugyanebbe a motívumcsoportba tartozik a magától vagdalkozó kard is, amely szintén ismert a néphitben és a mesekincsben. 8 Egy cseremisz (mari) népmesében olyan bűvös kardról hallunk, amelyik „egymaga egy perc alatt százezer embert le tud vágni, csak el kell dobni". 9 A Jánosíkra vonatkozó történetekre, mondákra a magyar-szlovák határ mentén más magyar területről is vannak példák. Magyar nyelvű földrajzi leírások, területi monográfiák gyakran említik Jánosík nevét. Sajnos, nem minden esetben tudjuk, hogy a szerzők magyar vagy szlovák hagyományt jegyeztek-e le. 10 A szlovák-magyar határterület mentén élő magyarság Jánosík-hagyományára, Jánosa-emlékezetére magyar írók vallomásából is fényt kapunk. Komáromi János gyermekkori élményeire visszaemlékezve szép sorokban emlékezik arra, amikor édesanyja és annak barátai Jánosíkról beszélgettek, tetteit emlegették: „Feledhetetlen estéim maradnak ezek mindörökre! Ott ültek ők hárman (az író apja és két barátja) a petróleumlámpa alatt és amint sűrűbb lett a füst és nőtt az éjszaka odakint, ők egyre inkább távolodtak a letűnt időkbe. Ilyenkor Jánosíkot, a szlovák betyárt emlegették. Pikor András állítólag látta is egyszer az újhelyi (Sátoraljaújhely) vásárban. Kutyarossz végéről mindnyájan tudtak. Jánosíkot a szeretője házában fogták el a csendőrök és ott helyben felhúzták a fűzfára. Vaskampót akasztottak a bal bordája alá és azon a kampón fityegett, míg meg nem halt. De még nyöszörgő fityegése közben is hét pipadohányt szítt el egymásután, mert olyan erő volt a nyakizmaiban. Akkor halt meg, amikor a hetedik pipadohányt elszívta, de utoljára szembeköpte az egyik csendőrt. - Híres gyerek volt - bólogatott Vajda György - azt már nem lehet tagadni." 11 Gyakran emlegeti Jánosíkot elbeszéléseiben és regényeiben Mikszáth Kálmán, aki a szlovák népéletnek is kiváló ábrázolója volt. Egyik regényében, amelynek cselekménye Észak-Magyarországon történik, azokra a történetekre utal, amelyek szerint Jánosík kívánságát feltétlenül teljesítik a gazdag 5 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, III. 1211-1214. 6 Zelenin D.: Russische (ostslawische) Volkskunde. Berlin-Leipzig, 1927. 70. 7 Berze Nagy J.: Magyar népmesetípusok, l-II. Pécs, 1957. II. 168-174. 8 Grim J.: Deutsche Mythologie. Gütersloh, é. n. 265.; Berze Nagy J.: i. m. I. 364., 390., 391., II. 184. 9 Beke Ö.: A cseremiszek (marik) népköltészete és szokásai, I. Budapest, 1951. 184., 192. 10 L. pl. Nagyszombat környékéről: Jedlicska P.: Kiskárpáti emlékek Éleskőtől Vágújhelyig, I. Eger, 1891. 82-83., 86. 11 Komáromi J.: Vidróczki s még néhány ágrólszakadt. Budapest, é. n. 94.
