Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Az ebéd 1-2 óra között volt. Ha maradt vasárnapról húsleves, azt ették meg, utána haluskát kínált a gazdasszony. Túrós trapacskát vagy disznótepertővel megszórt haluskát ettek második ételnek. A főtt tésztából két-három vetetet főzött a háziasszony, hogy maradjon vacsorára is belőle. A maradékot este jól felpirította, s így nagyon finom eledellé vált. A parasztoknál is hasonló volt a hétfői ételsor, azzal a különbséggel, hogy ahol tehenet fejtek, ott reggelire a krumplihoz friss vagy aludttejet fogyasztottak. Tavasszal és nyáron reggel 7 órakor früstököltek. Ekkor zsíros kenyeret pirítottak, legtöbbször a sparhét vasán, a pirítóst a felnőttek fokhagymával is megkenték. Ha a pirítós haja megégett, azt is meg­ették. A pirított kenyérhez hozzátartozott a sütőben sült rózsakrumpli. Májustól azonban már nem sü­töttek krumplit. Nyáron 12 órakor ebédeltek. Ebédre valamilyen habart levest, krumpli-, bab-, lencse-, saláta-, vagy ha már volt, zöldbablevest fogyasztottak. Nyáron, júliusban, augusztusban, a nagy munkák idején uzsonnát is ettek 5 óra körül. A hét-nyolc óra körül elfogyasztott vacsora a habart leves maradékából vagy aludttejből állt. Kedd: reggelire télen sült szalonna volt. A gyerekeknek a kenyeret belevagdalta a gazdasszony a serpenyőbe. A szalonna csemegéjét pedig elosztotta a családtagok között. Nyáron tejet ittak a sült krumplihoz. Amikor a szalonna elfogyott a padlásról, a szalonnát pirított kenyér váltotta fel. Az ebéd rántott levesből állt, amelybe szaggatott lebbencset főztek. A második fogásra ismét vala­milyen haluskát készítettek, de lehetett túrós metélt, derelye, gombóc vagy csík, főtt tészta is. Vacsorára ismételten a maradék haluskát, illetve tésztát ették meg. Tavasztól őszig gyakrabban előfordult, hogy vacsorára sajtot, vajat vagy aludttejet ettek kenyérrel. Nyáron, ha a mezőn dolgoztak, vacsorára pogácsát vagy görhőt sütött a háziasszony. Szerda: a téli reggeli zsíron dinsztelt krumpliból, édes tejből állt. Hamvazószerdától húsvétig sós vízben főzték meg a krumplit, köménymaggal. Húsvéttól októberig, vagy még egészen hamvazószer­dáig pirítós kenyér került nap mint nap az asztalra. A kenyeret vajjal vagy zsírral kenték meg. Október­től aztán újra a krumpli lett soron. Ebédre télen szalonnazsírral leöntött törve babot ettek. Böjt idején rántva vagy habarva főzték. A rántott babot vagy cicerkét édesre készítették. Nyáron habart bablevest vittek a mezőre az aratóknak, vagy az erdőre a favágóknak, szénégetőknek, mészégetőknek. A habart levest hideg helyen több napra is eltették. Ilyenkor a nagy fazékból csak any­nyit mertek ki, amennyit megettek. Második fogásnak krumplilángost sütöttek, amely igen kedvelt étel volt. A lángost melegen fogyasztották. A vacsora ezen a napon a maradék bab- vagy cicerkeételből állt. Nyáron, ha gombaszezon idején valaki a családból már korán reggel gombászni ment, a hazahozott gombából készült a früstök. Ha bőven került gomba, akkor délre is gombaleves főtt csipdelketésztával, vagy tojásos sült gomba, serpenyőben sülve. A maradékot szívesen felmelegítették és megették uzson­nára vagy vacsorára. Télen is főztek gombát, ha volt, főleg szerdán. Mint már említettük, a pencelt és a tinórut aszalták. Az aszalt, szárított gombából rántott vagy habart levest főztek savanyú káposztalével. Előfordult, hogy ilyen gombaleves után sült gombát fogyasztottak. A csütörtöki früstökre krumplit sütöttek vagy főztek, zsíros kenyérrel vagy sült szalonnával fo­gyasztották. Tavasszal, amikor elfogyott a krumpli, szalonnazsírral, vagy kacsa-, libamáj sültjével íze­sített kenyeret ettek. Emellett rá voltak szorulva arra, hogy rendszeresen járjanak gombászni, hogy reg­gelire gombaételt ehessenek. Ebédre húslevest főztek, ha nem volt miből, akkor helyette gombával, cicerkével, krumplival vagy szaggatott lebbenccsel sűrített rántott levest ettek. A vacsora kitellett a déli leves maradékból, ha ez nem lett elég, akkor tejet ittak. Vacsorára más na­pokon is rendszeresen fogyasztottak aludttejet. Pénteken már előfordult, hogy früstökre tejet forraltak, majd az 1900-as évek elejétől a tejeskávé kezdett elterjedni. A kávéivás szokását Amerikából hazatértek hozták magukkal. A legtöbb háznál ezu­tán is tejet ittak sült krumplival vagy zsír nélküli pirított kenyérrel. Ebédre elmaradhatatlan étel volt a habart bab. Nyáron, amikor lehetett sóskát, salátát, zöldbabot, tö­köt szedni, ezekből késztettek habart levest. A mezőn dolgozó családtagnak is ilyen ételt vittek. A ha­bart krumplileves különösen kedvelt volt. A habart levesek után második fogásnak mákos gubát, mákos csíkot vagy mákos laksát főztek, amelyet kezdetben mézes vízzel, később cukros lével öntözgettek. Uzsonnára vagy vacsorára a déli maradékot fogyasztották el. A gazdasszony mindig annyit főzött, hogy jusson belőle vacsorára is. A bab igen fontos táplálék volt. Könnyen hozzájutott mindenki. Ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom