Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
A többi ételt és levest tálkából ették. Az első világháború után a tányér vált általánossá. Az asztal közepére tett fazékból a gazda szedett először. Utána következett a fiatal gazda, a legöregebb fiú, ezután életévek szerint a lányok és fiúk. Volt, ahol a gazda jobban szerette, ha a felesége szed neki. A gyerekeknek is az anya osztotta el az ételt, különösen a húst. A gazda kapta a legnagyobb darabot. A fiatal párnak közösen egy tányérra adták a húsrészüket, ők aztán osztoztak rajta. Bármilyen szegényes is volt az étel, a gazdának kellett a legtöbb, hogy bírjon dolgozni. A gyerekeknek aztán elosztotta az anya a maradékot, inkább ő nem evett. Csak akkor ült asztalhoz, ha mindenki jóllakott, addig felszolgált és letakarította az asztalról a használt edényeket. Ha vendég volt, mindenki asztalhoz ült, csak a kisgyerek nem. Ha két fogás volt, ilyenkor a felnőtteknek dupla tányért tettek, vagy a leves után elmosták a tányért. Ha a család egyedül evett, tányért nem cseréltek, ugyanabból ették a második fogást is. Pl. ha édes tészta volt ebédre, akkor rendszerint tejlevest főztek. Abból a tányérból megehettek a tésztát is. A pampuskához, herőcéhez, kalácsféléhez nem kellett külön tányér. A tányért a gazdasszony el is vitte az asztalról, amikor elfogyasztották a levest. A századfordulón még fakanállal ették a levest, főzeléket és haluskát. A húst a gazda vagy gazdaszszony elszeletelte a kenyérszelő késsel apró darabokra. Az elszeletelt darabkákat aztán a család tagjai a levesestányérból ették a két kezükkel úgy, hogy a kanál volt az egyik kezükben, a másikkal fogták a húst. A kés és villa használata a század elején Amerikából hazatért emberek családjainál jött divatba a Turóc-völgyben. Amerikából hoztak magukkal cinkkanalat, villát, kést. Majd bosnyák árusoktól vásároltak fanyelű villát, fanyelű bicskát, amiket hamar megkedveltek. A Csermosnya völgyében az üzemi dolgozók közvetlenül a századforduló után már villával étkeztek, azzal ették a tésztás ételeket. A parasztoknál később kezdődött a villa használata. A második világháború után a munkások elé kést és villát tettek, és a késsel-villával való evéshez hamar hozzászoktak. Először a lakodalomba meghívott pap, kántor, munkavezető és városból jobb vendég elé komplett evőeszközzel terítettek. Domby Lajos alsószuhai lakos tapasztalata szerint a villa-kés használata a század első évtizedétől kezdett elterjedni, előtte mindent kanállal ettek. A mezőn a rátából továbbra is csak kanállal fogyasztották a főtt ételt. 152 Heti étrend A heti étrend pontos megállapítása gyakorlatilag egy nagyobb terület lakosságára vonatkozóan alig lehetséges. Az, hogy mit fogyasztottak a hét egyes napjain, függött a vagyoni helyzettől, gyakran egyéni ízléstől, kívánságtól stb. Ennek ellenére bizonyos hagyományosság, ismétlődés megfigyelhető a heti étrend alakulásánál, és az „étlapon feltüntetett ételek" sora egyfajta történeti fejlődésre utal. A következőkben három, egymástól gazdaságilag különböző és eltérő fejlettségi fokot elért terület egy-egy falvának heti étrendjét mutatjuk be a recens adatok segítségével. Heti étrend Lévárton Egy zsellér-, fazekascsalád heti étrendjét rögzítettük a két világháború közötti időből. Hétfő: früstökre reggel 8-9 óra között került sor. Télen dinsztelt krumpli készült. Az iskolába induló gyerekek hamarabb kaptak belőle. Ilyen idő tájra ugyanis az otthon dolgozó fazekas családfő kiverte, kigyúrta, kitisztította azt az agyagmennyiséget, amire az aznapi munkához szüksége volt. A parasztcsaládok is elvégezték ekkorra a reggeli munkát, megetették, megitatták a jószágot. 152 Az étkezés rendjéhez a Szuha-völgyben 1. Cseri Miklós: Népi építészet és lakáskultúra a Szuha völgyében. Debrecen, 1987. 102104. A nemesek és a zsellérek (partiak) táplálkozásában és étkezési szokásaiban mutatkozó eltérésekhez Szuhafőn l. Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn. Miskolc, 1979. 36-37.
