Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

terület, 41%-a erdő. A második világháború után az erdőterület növekedett, a mezőgazdasági terület csökkent. A tendenciát a statisztikai adatok jól mutatják: Év Szántó Kert Rét Legelő Erdő 1895 1 173 39 237 758 1602 1913 1206 40 241 732 1590 1935 1206 40 240 737 1585 1962 1083 48 198 399 2053 1966 1111 48 181 251 2184 Alsószuhán a legjelentősebb állatállomány a juh volt. A múlt század végén az összállatállomány mintegy 60 százalékát tette ki a juh, a szarvasmarha és a sertés részaránya mindössze 18% volt. A két világháború közötti években jelentős ingadozás figyelhető meg.

8 1S95 1911 1935 1942 1962 1966 Ló 80 107 124 76 33 28 Sertés 246 310 228 370 551 543 Juh 821 1353 271 381 1003 1581 Szarvasmarha 252 285 251 424 236 214 Az eddigiekből megállapítható, hogy a Szuha völgyében jelentős volt a földművelés és az állattenyésztés. A hagyományos kultúrára az erdőlés rányomta a bélyegét. A táplálkozási nyersanyagot lényegében mindenki megtermelte. Az ősfoglalkozáshoz is megfelelő lehetőséget biztosított a terület, s így annak révén is bővültek a táplálkozásban felhasználható nyersanyagok. A Turóc-völgy falvai közül hármat mutatok be: Deresket, Lévártot és Alsófalut. Az egykor királyi várbirtokként szereplő Deresk lakosságának számáról pontos adatunk nincs. A falu élete a 16. századig zavartalan. A töröknek való adózása, s Szendrőhöz való kapcsolódása utáni robotmunka rendkívül megnehezítette a lakosság életfeltételeit. Az adózás mennyiségéből és a robotmunkával kapcsolatos adatokból sejthető a település lélekszáma. Az 1570., illetőleg az 1582. évi adatok szerint „a taksán kívül szolgáltat 70-70 pint mézet és vajat, 60 köböl zabot, 1.6 köböl gabonát, a malom után külön 12,5 köblöt; egy fejőstehén után fizet 5 forintot, ad végül rókabőrt, farkasbőrt és minden egész telek után egy kacsát". A török adója 1570-ben 300 forint. A robotmunka miatt sokan elhagyták a falut. A szendröi jószág 1570-ben Deresken 95 eke helyett csak 15-öt tudott kiállítani. A 17. század végén a telek kétharmada lakatlan. Pestisben 174-en pusztultak el, mindössze 15 család maradt életben. Ezt követően érkeztek az üres telkekre más területekről részint magyarok, részint szlovákok és ruténok is. Az A Turóc-völgy települései idegen népelemek - mint említettük - rövid idő alatt 8 Pintéri. m. 93.