Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

Az ellenjelöltről gúnyosan szól, s kifigurázza az azt támogató papot, drasztikusan érzékeltetve, hogy a falu és papjának érdekei ezen alkalommal nem azonosak: Szeleczki a fazékba szart, Egye meg, aki véle tart. A papunk is ővele tart, Kaparja ki a fazekat. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Egyik alkalommal a két világháború közötti években a Kisgazda Párt képviselőjelöltje Nagy Ádám jákfalvai, a Nemzeti Egységpárté pedig Putnoky Móric putnoki földbirtokos volt. A két párt korteseinek egymás elleni harcát, a választók szavazatainak megszerzéséért való agitációkat ironikus rigmusokban gúnyolja ki az éles szemű földműves költő. Az egy kis anyagi előnyért korteskedöknek a szemébe várja, hogy „sok nagyhalút" támogatnak, eladják magukat egy kotlós tyúkért, egy borivásért. A földműves költő véleménye és gúnyos bírálata fejeződik ki a földbirtokos képviselőkről - függetlenül attól, hogy a példában győztes vagy bukott jelöltről van-e szó - az alábbi versszakban. A jelöltek az ugarról álmodozó szegényparasztoknak, agrárproletároknak földet ígérnek, de az a hold nem a földön, hanem az égen van: Az utóbbi évtizedekben Domby Lajos költészete megújult, új témákkal bővülve felfrissült. Különösen nagy hatással voltak rá a bányászok körében töltött évek. Nagyszámú versének inspirálója a bányászélet volt. A bányász témájú költeményei közül a lírai ihletésű szerelmes versek a legszebbek, s figyelemre méltó egy verses elbeszélés a bányász édesapáról, akire rászakadt a bánya, s még gyermek fia az apa halála után felvette a csákányt, lement a bányába, hogy a családnak megkeresse a kenyeret. Részletek a Bányász balladából: A Dombi a biztosító, Adám mellett bolondító O szavazott kotlós tyúkért, Meg egy tyúkalja tojásért. A kortesek csalódása: Kovács Jóska és a Pista, Mind a kettő Adámista. Várják a nagy fordulatot, De nem kapnak ajándékot. Béres is üti a vasat, Káromkodik, majd megszakad, Mért szavaztam Nagy Ádámra, Nincs kilátás borivásra. Simon tépi az avarát, Álmodozik sok agarat, Amit Adám mér a holdban, A magas paradicsomban. Kicsi házban születtem valaha, Abból járt az apám a bányába. Apám, apám, kedves édesapám, A sírodon virít a tulipán. Gyalog járt ő akkor a munkába, Majd elveszett szegény a nagy scirba, Néha nem ért haza csak éjfélre, Ideje sem volt a pihenésre. Nem győzte az anyám egyszer várni, Ébren feküdt egészen hajnalig. Reggel sírva jött a cimborája A hírrel, hogy rászakadt a bánya.