Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

Lassan az eleit elvégezteti, Édesanyám sírva mondta nékem, El kell menni, fiam, a bányába, Kijártam, hogy a könnyebb munkára. Szót fogadtam, bányász lett belőlem, Mert anyámat igazán szerettem. En tartottam el a kis családot, Szegény anyám sokat imádkozott. A bányász témájú lírai versek is többnyire a népdalok dallamára készültek. A téma zömmel a bányászlegény, bányászleány szerelme. Két versszak az Izsói bánya című versből: Édesanyám, csak az a kérésem, Kérje meg a legszebbiket nékem. Ugy szeretni én senkit sem tudok, De ő érte, ha kell, meg is halok. Sokat járunk együtt a bányába, Majd meghasad a szívem utána. Azt az egyet igazán szeretem, Amig élek, soha nem feledem. Megy a kocsi Dallam: Azt mondják az emberek, emberek Megy a kocsi lefele, lefele, A nyárádi kettesre, kettesre, De sok csinos bányászlegény ül benne, Most is ott jön egynek a szeretője. Olyan mint a rózsaszál, rózsaszál, Többet ér a világnál, világnál, Olyan édes, olyan forró a csókja, Mintha tűzről csepegtetett méz volna. Megy a kocsi lefele, lefele, Barna kislány ül benne, ül benne, Mellette bányászlegény szeretője, Nemsokára lesz az esküvője. Az elmúlt másfél évtizedben nagyobb közönség előtti nyilvános szereplésekre is sor került. Saját verseit szavalta a közeli, s távolabbi falvakban, Dövényben, Szuhafőn, Zádorfalván, Aggteleken, Ragályon, Zubogyban, Dubicsányban, Putnokon, Serényfalván, Ózdon stb. Verseinek elmondására többnyire valamilyen ünnepélyes alkalommal kérték fel. Ezen alkalmakra - megemlékezések emlékművek előtt, kultúrotthon avatásán, alkotmány ünnepén, villanyavatáson az iskolában stb. - írt saját költeményét mindig nagy sikert aratva mondta el. Egy ifjúsági találkozón felkérésre írt és elmondott verséért díszoklevelet kapott. A csendes, békés időskor a visszatekintés és a számvetés időszaka is. Domby Lajos gazdag életpályát mondhat magáénak. Ezt az életutat sok küzdelemmel, gonddal, bajjal járta, de a sikeres, eredményes, nyugodalmas évek is elérkeztek, amikor tehetségét a költészet terén nagyszámú alkotásában bizonyította. Valóban népi költő ő. A népről és a népnek írt. Megnyugodva tekinthet vissza költői pályájára: a szőlővessző a legnemesebb nektárt teremte. Domby Lajos földműves költő költészetéből csak részleteket villantottunk fel. Az ő munkássága is jól igazolja, hogy milyen nagy jelentősége van egy verseket írogató kiváló képességű individuumnak részint a saját faluja közösségének - Domby Lajos esetében egy tágabb területnek - a költemények iránti érdeklődése felkeltésében, a verseken keresztül a figyelemnek a társadalmi, a történelmi kérdésekre való irányításában, és nem utolsósorban a hagyomány, a népköltészeti alkotások ápolásában és továbbadásában.