Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

poéta, földműves költő, hírversíró, versfaragó néven említik őket.

6 Ezekben gyakran a gyűjtők állásfoglalása, értékítélete is benne rejlik a költő „irodalmi rangjának" a megjelölését illetően. A néphagyomány, a népköltészet iránti fokozott érdeklődés a múlt század közepén, második felében a népi verselőkre, parasztköltökre is ráirányította a figyelmet. Az irodalom és a népköltészet között álló „alkotókról", a népi közösségben élő, többnyire földműveléssel foglalkozó, verseket írogató individuumokról számos kisebb-nagyobb közlemény, adalék jelent meg. Több földműves költőről a múlt században irodalmi folyóiratok nyújtottak ismertetést, s a nagyközönség napilapok hasábjain is megismerkedhetett a költészet néhány jelesebb művelőjével. Abafi Figyelőjében Márki Sándor egy bihari költő parasztlegényt mutat be, akinek akkor már (1877) több verse megjelent a Nagyvárad című lapban.

7 Egy fóthi földművesről, Béres Jánosról, mint a falu poétájáról ír Ompolyi M. ErnőJ Jakab Ferencnek, az ugyancsak földműves költőnek több szép versét közli Bereti János, s kiemeli költői tehetségét.

9 Egy szegény sorsú, mezőgazdasági munkából élő - kocsis, napszámos, majd tapasztó „munkás" - verseit részletes elemzéssel ismerhetjük meg az említett irodalomtörténeti közlönyben. 0 Napilapok, különböző kiadványok közölnek hasonló írásokat, adalékokat a népi, paraszti verselőkröl. Nem célunk egy földműves költő bemutatása előtt bibliográfiai áttekintést nyújtani a népi verselőkre vonatkozó közleményekről, adalékokról, csupán a fontosabbakra, a folklorisztikai szempontból tanulságos példákat adó írásokra hívjuk fel a figyelmet. Harmath Lujza a vásárokat járó, s saját költeményeit szavaló népi költőről emlékezik meg. A kibédi Domokos Ferenc székely földműves költő Marosvásárhely és a megye más vásárainak a múlt század végén elmaradhatatlan alakja volt. Költeményeit a vásári sokadalomnak szavalta. Úgy hallgatták, „mint a jó pap igéjét". Az érdeklődést minden bizonnyal az váltotta ki, hogy a megyében történt szomorú eseményeket verselte meg. Fő témái a rablás, a gyilkosság és a tragikus szerelmi esetek voltak, amelyekkel a hallgatóit gyakran megríkatta. „Egy-egy versbe szedett történetet kinyomattatott és a vásárokon öt krajcárért árulta.

11 Domokos Ferencet a hírversírók, históriások egyik képviselőjének tekinthetjük. Akár elődjének is nevezhetjük Péter Andrást, az ugyancsak székely népköltőt, akit Gergely Lajos mutatott be a nagyközönségnek. A favágó, borvizet áruló székely Marosszék Szentistván falujában élt a múlt század közepén. A költészetet lakodalmi versek írásával kezdte, s „kis Kükül lő vidékének hírneves poétájává" lett. Egy kisded füzete Marosvásárhelyen jelent meg Péter András földműves székely versei címmel.

12 A Pesti Napló tárca rovatában a kortesverseket író Sallay Jánossal ismerkedhetünk meg, s olvashatjuk azt a versikéjét, amelyet Jókai képviselővé való választása ellen írt.

13 Hasonló ismertetést falusi költőkről, népi verselőkröl több újság közölt.

14 Számos szépíró, költő is utalt a népi verselőkre. Szépen emlékezik meg róluk Tömörkény István, Móra Ferenc, Illyés Gyula, Szalay László és Szabó Pál. Néprajzi munkákban is fel-felbukkannak adalékok a verses halotti búcsúztatókat író falusi emberekről,

15 a történeti eseményeket, a komoly és tréfás eseteket egyaránt versbeszedő rímkovácsokról,

16 vallásos éneket szerzőről,

17 s egyéb alkalmi rigmusírókról.

18 Folklorisztikai szempontból az első részletesebb tanulmányt a népi verselőkröl Takács Lajos írta. Két dunántúli hírversíró, Tóth Pál József és Nagy Kovács István életén és munkásságán keresztül ismerteti meg szerepüket a közösség szellemi életében. Mindkét parasztpoétának a versei megjelentek, s a 6 A Magyar Néprajzi Lexikon három megjelölést alkalmaz: népi verselő, népi költő, parasztköltö, III. 733. 7 Márki Sándor: Egy parasztköltő. Figyelő, 11. 1877. 211-214. 8 Ompolyi M. Ernő: Béres János, a falu poétája. Figyelő, V. 1878. 59-63. 9 Bereti Lajos: Jakab Ferenc, a földműves költő. Figyelő, IX. 1880. 143-148. 10 Márki Sándor: Czudar Mihály versei. Figyelő, XIV. 1883. 288-297.; További bemutatást 1. még: Zilahy J.: Egy földműves poéta. Figyelő, XXVI. 383.; A Figyelő nagy érdeklődést tanúsított a népi költök iránt. Lényegesen többet foglalkozott velük, mint később a néprajzi kiadványok. 11 Harmath Lujza: Székely vásárok „verscsináló"-ja. Fővárosi Lapok, XXVIII. 1891. december 25. 354. szám, 2660-2661. 12 Gergely Lajos: Egy székely népköltő. In: Magyarország képekben, II. (Szerk.: Nagy Miklós). Pest, 1858. 84-85. 13 Iritz Dávid: Falusi költők. Pesti Napló, XXX. 1879. 300. szám. 14 Ezek közül néhányra utalunk: Tömörkény István: Verselő parasztok. Orsz. Hírl., 1898. 198.; Klár István: Paraszti nótacsinálás. Budapesti Napló, 1909. 26. sz.; Faragó József: Egy szabófalvi csángó költő. Utunk, XI. 1956. 48. sz.; Marjalaki Kiss Lajos: Verselő iparoslegény Miskolcon a XVIII. sz.-ban. Kilátó, IV. 1956. 3-4. sz.; Csaba László: Gondolatok egy öreg versfaragóról. Eszakmagyarország, 1957. május 5.; Szilágyi András: Egy szalontai parasztköltőnél. Utunk, 1957. augusztus.; Nagy Zoltán: Az igrici igric. Észak-Magyarország, 1958. február 23.; Nagy Zoltán: Tarcali képeslap. Északmagyarország, 1958. február 14.; Sz. 1. (Szabadi Imre): Kéziratos könyvek sárguló lapjairól. Hajdú-Bihari Napló, 1958. augusztus 24. 15 így pl. egy „népköltő-féle" földművest említ Gál Kálmán: Temetési szokások a Nyárád mellett. Ethn., VI. 1895. 225. L. még: Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 137 kk. 16 Tömörkény István: Föliratos agyagedények. Népr. Ért., XIII. 1912. 197 kk. 17 Bálint Sándor: Sacra Hungária. Kassa, é. n. 129 kk. 18 Ujváry Zoltán: Egy farsangi játék funkciójának kérdéséhez. Ethn., LXVIII. 1957. 148.