Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EGYHÁZ ÉS HÍVEI HÉTBEN
két Predikátziók között az utcákon /: Férfiaknak, Leányoknak, Asszonyoknak serege :/ Istennek bosszúságára, minden fajtalan és minden jó Lelket meg botránkoztató játékokat és kiáltozásokat szoktak elkövetni. 11. Ha valamely ember Consistoriumi Gyűlés által vagy szófogadatlanságért v. egyéb botránkoztató tselekedeteiért büntetés alá rekesztetik és ő azon meg nem nyughatna, v meg nyugodni nem akarna, megengettetik ugyan néki az Apellatio felsőbb Székre, ... hogy az Ekklésiai Szék légyen úgy mint Esperestye Széki és Törvénye, aki pedig engedetlenségbül külömb tselekedne, azt a Törvény bontogatását a Consistorium keményen meg büntesse, ha pedig azt a büntetést is fel vállalni nem akarná, mint aki a' Gyülekezetnek szavát nem fogadja a' Gyülekezetbül rekesztessék ki. 12. A' mikor az Ekklesia Curatorának esztendeje el telik a Templomnak az Ekklesiának költségekrül a' Consistorium előtt adjon számot, bútsúzzék el, tegye le a tisztet, de ha az Ekklesia alkalmatos és hasznos embernek láttya és szereti, továbbra is marassza meg, ha pedig semmiképen meg maradni nem akar, vegyen fel az Ekklesia kettőt az Ekklesia. Elöl járó Istenfélő és értelmes tagjai közül és a Consistoriumi Gyüllés azokra voxot adván, akire több vox mégyen a' légyen az Ekklesia Curatora, ki is ha magát vonogatná, és semmiképen a tisztet nem akarná, nem lévén azomban semmi helyes mentsége, tegyen le először a' Templom szükségére a Consistoriumnak szabad akarattya szerint annyit a mennyire érdemes, azután válaszszon mást a Consistorium ki is tartozzék hittel köteleztetni az alább meg irt esküvésnek formája szerint. 13. Minthogy nem magányos külső hasznot keres a Lelki Tanitó a' Szent Gyülléseken, azért valamikor a Lelki Tanítónak szükségesképpen el kell menni a Gyűlésre avagy Ekklésiai daputatiora, az Ekklesia mindenkor tartozzék a' Lelki Tanítónak recturával, és úti költséggel, a régi jó rendes praxis szerint egy Rs. forintal. A kéziratos könyvben olvashatjuk a tisztségviselők esküvési formuláit. Az eskü szövegét a lelkészek minden bizonnyal felsőbb egyházi intézménytől kapták. Ezt igazolja, hogy más falvak eklézsiájának hasonló kéziratos dokumentumaiban is ugyanezek az esküszövegek fordulnak elő. így pl. a szuhafői eklézsia 1764-ben keltezett anyakönyvéből jegyeztem ki a hétivei azonos formulákat. Egy korábbi munkámban közöltem (Fejezetek Gömör folklórjához, 209-212). Ugyanebben a kiadványban a héti egyház 1787-ik esztendővel kezdődő matrikulájából jelentettem még néprajzi szempontból hasznos adatokat. Az egyház teljes történetéhez és a híveivel való kapcsolatához, a társadalmi, közösségi élet megrajzolásához további iratokat kell áttekinteni. Tizenkét kötetnyi anyag áll rendelkezésre, amelyekből az anyakönyvek és különösképpen a gondnoki számadó könyvek fontos forrásul szolgálnak. Az 1890-es években a Tiszáninneni ev. ref. Egyházkerület kérdőíves körlevelet küldött a lelkészeknek. A héti egyházból megküldött válaszok az egyház történetéhez nyújtanak vázlatos képet. Ebben olvassuk, hogy a templom mennyezetén a következő felírás van: Ezerhétszáznyolcvanhétbe Templom s' torony épült Hétbe. A nagy harang szövege: Mind nemes, reformált Héthben az Úr nyája Amikor én lettem Héthnek hangzó szája. Nem egyszer, de sokszor szollok Héthnek hétszer Oh bár egy nap szavam halina meg Héth kétszer A jegyzék felsorolja a héti egyház lelkészeit. Első lelkészként Poók Józsefet említi. Jegyzék a hívekről (1787-81): Nemesek: Héti György, Héti Mihály, Héti János, Héti Farkas, Héti András, Héti Bálint, Héti Moses, Héti István, Kováts István, Kováts János, Lökös László, Lökös György, Lökös István, Lökös Sámuel, Molnár Mihály, Újvári János, Újvári Ignácz, Újvári Sámuel, Újvári László, Újvári Ferenc. Szabadok, adófizetők: Czigány Gyönge János, Czigány Banya Miklós, Csikós Mihály, Cserna Judit, Farkas György, Cath. Forgón József, Halászi János, Halászi Pál, Halászi Sigmond, Halászi György, Halászi András, Halászi Péter, özv. Kádárné, Kováts János, Kis György, Molnár István, Molnár János, Morvái Péter, Nagy István, Pali István, Pogonyi János, Szekeres István, Szekeres János, Szekeres András, Takáts János, Tóth György, Tóth Márta, Cath. Tóbiás, özv. Zomboriné, Borja pásztor, Csordás.]