Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Édes fiam, ne bánkódjál a bajon, Harmadnapra jobban lesz a galambod. Harmadnapra olyan lesz, mint az élet, Harmadnapra jobban lesz a kedvesed. Másnap reggel szólanak a harangok, Azt kérdezik, ki most itten a halott? Ki volna más, Nemes Antal leánya, Borbej Józsi legkedvesebb babája. Borbej Józsi végigment a főutcán, Betekintett Nemes Antal ablakán. Az ablakban két szál gyertya van gyújtva, Jaj, Istenem, meg van a babám halva. Jaj, Istenem, hogy kell nékem bemenni, Hogy kell nékem a babámtól elválni. Kelj fel, babám, én meg majd felemellek, Mind a két karommal átalölellek. El van már a halottkocsi készítve, Barátnői mind ott sírnak fölötte. Magyar banda szépen fújja nótáját, Borbej Józsi viszi a koporsóját. Putnok, Sajó-völgy Juhász Lajosné Rusznyák Erzsébet (75), 1975 Jaj, de porzik a szombati főucca, Kohos Ignácot viszik végig rajta, Nézzed, Juli, nézzed a betyárokat, Aki agyonvágta a te uradat. Jak, de porzik a szombati főucca, Kohos Ignácot viszik végig rajta. Koporsóján végig virágkoszorú, Felesége megy utána szomorún. Koporsóján végig virágkoszorú, Ilon lánya megy utána szomorún. Ritnaszécs, Rima-völgy Styavnyicki József (50), 1975 Juhász István [Az öngyilkos férfi] Ezerkilencszázhetvenkettő nyarán Mi történt a gesztetei nagy tónál? Egy fiatal szív nem tudott nyugodni, Elindult a boldogságát keresni. Juhász Istvánról szól ez a kis regény, Aki még csak életének a delén Elszánta magát arra a nagy tettre. Hogy magát a halastóba megölje. Egy pénteken virradóra, hajnalba, Mikor még a piros hajnal sem hasad, Testvérének még csak búcsút sem mondott, Csak ő tudta, sohasem volt ő boldog. Átkozott légy gesztetei halastó, A partjára kitették a koporsót. Testvérei keservesen siratják, Falu népe emlékezetbe tartják. Gesztete, Rima melléke Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975