Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Bíró Margit [A szeretőjéért öngyilkos lány] Ezernyolcszázhetvenhatodik évbe Szomorú hír történt Fehér megyébe. Bíró Ferenc Margit nevű leánya Kinek az első tizedbe nincs párja. De Margitot sok legény csalogatta, De többnyire Kiss Imre biztatgatta: Ne félj, Margit, szivem párja, szeretlek, Esztendőre feleségül elveszlek. De Imrének más lány volt az eszébe, Üzenetet küldött Cserépinének, Hogy majd egyszer el fog ő oda mennyi, Cserép Zsuzsit az anyjától elkéri. El is ment ő még szombaton estére, Cserép Zsuzsi a kiskapuból nézte. Édes csókot, páros csókot is adott Kiss Imrének az asztalnál helyt adott. Cserépiné e szavakkal fogadta: Édes lányom, menjetek a pap elé, Mer ha eztet Bíró Margit megtudja, ' A lányomat örökre elátkozza. Este van már, nyolcat ütött az óra, Bíró Margit megy a Sörfőző kútra, Olyan szomorú hírt halott a kúton, Alig tudott haza menni az úton. Még be se megy, le se teszi korsóját, Sietett a Kiss Imre házok elé, Még be se megy, csak a kaput zörgeti: Álnok szívű, ha megcsaltál, gyere ki. Ki is gyött Kiss Imre a házok elé, Bíró Margit e szavakkal fogadta: Való-e az, Imre, megházasodtál, A szívemre ily nagy bánatot hoztál. Való bizony, Bíró Margit, szeress mást, Úgyis régen szerettük már mink egymást. Add ide, hát, álnok szivű, kezedet, Fladd kívánjak az Istentől jó éltet. Esztendeig, meg harminchat holnapig Nyomjad, babám, gyászos ágyad fenekit. Kilenc orvos orvosságát használd el, E világon maradásod ne legyen. Agárkutya hordja egészségedet, Három napig éljen a feleséged, Énérettem a fekete sírhalmad Vessen ki a sírhalmad oldalára. Este van már tízet ütött az óra, Bíró Margit megy a szomorú útra. Még ha köszöntek néki sem fogadta, Hazament és magát felakasztotta. Lányok, lányok, ha majd jön a kikelet, A síromra violát ültessetek, Ha ültettek, teljeset ültessetek, Mer még ilyen eset soha nem esett. Hét, Sajó-völgy Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974 Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara [Az aradi vértanúk balladája] Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara, Az aradi várbörtönnek ablakára. Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, Ki a börtön fenekén a halálra kész. Nagy Sándor az akasztófa közelébe, Odamegyen, letérdepel, így szólal meg: Isten veled, te keresztfa, akasztófa, Rajtad halok meg hazámért nemsokára. Damjanich is, a hős vezér, odamegyen, Azt a híres hóhérvezért szólítja meg. Vigyázz fattyú, fel ne borzold a szakállom, Szomolni fogok veled a másvilágon. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, Tizenhárom hős magyarnak temetője. Viruljanak környékeden sírvirágok, Feledhetetlen legyen az ő halálok. Szentkirály, Sajó-völgy Sipos Béla (62), 1973