Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Szomszédjában lakott Katona Istvány, Annak volt egy ragyás fia, a Kálmány. Igaz, hogy csúf, kancsi szemű, púpos volt, De gazdagság ott bizony igen sok volt. Ennek akarta őt adni az apja, Nem titkolta, hogy mi az ő szándéka. De Juliska azt mondotta, hogy meghal, Mégse lesz a sánta Kálmány az ura. Édesapja azt felelte: gazdag vagy, Egyetlen lánya vagy Kocsis Istványnak, Nem adlak egy kódus juhászbojtárnak, Menye leszel majd Katona Istványnak. Másnap rögtön meg is lett az eljegyzés, Muszájképpen egymást ők elkendőzték. Gyászruhába öltözött fel Juliska, Éjjel nappal sírdogált a komrába. Egy délután kiment Julcsa a kútra, A falutól volt egy óra járásra. Ott találkozott kedves Pistájával, Jaj, de szépen szólott a furulyája. Édes Pistám, mondd, hogy mitévő legyek, Mer a szívem már énnékem megreped. Meg kell nékem esküdni a sántával, Pedig nem kell nékem a gazdagsága. Kedves Julcsám, ne búsuljál, nem lesz meg, Az esküvődön majd én is ott leszek. Felöltözök az ünneplő ruhámba, Úgy hagyom itt a nyájam utoljára. El is jött az esküvőnek nagy napja, Kovács Julit selyemruha takarja. Fején van a menyasszonyi koszorú, De a szíve bizony nagyon szomorú. Horváth Pista is szépen felöltözött, Tizenhatszél gyócsgatyája lebegett. Kampós botját nem vette most kezébe, Ahelyett egy revolvert tett zsebébe. Akkor ért a násznép be a templomba, Mikor Pista a revort kinyitotta. Három lövés egyszerre el is dördült, A menyasszony, vőlegény holtan terült. Amint elvégezte szörnyű munkáját, A szívébe beleszúrta bicskáját, Összerogyott a templomba, meg is halt, Mind a hárman vértócsába maradtak. Putnok, Sajó-völgy Juhász Lajosné Rusznyák Erzsébet (73), 1973 Én Istenem, de rosszat cselekedtem Én Istenem, de rosszat cselekedtem, Én egy csendőrt a kocsmában megöltem. De a csendőrt nem öltem meg hiába, Mert ő akart engemet a kocsmában. Jaj, de magas a vármegye kapuja, Kilenc csendőr engem kísér be rajta, Ráncos szárú kis csizmámon van rajta, Nyolc esztendő van a szárába vágva. Még én akkor tízesztendős nem voltam, Mikor már én csikót lopni tanultam. Én loptam el a vármegye pej lovát, Engem keres az egész Magyarország. Esik eső, nagy sár van a faluba, Meglátszik a lopott lónak a nyoma. Eridj, rózsám, takard el a ló nyomát, Úgyis terád költöttem el az árát. Levari, Turóc-völgy GaloNéti (60), 1973 Borbej Józsi [A meghaló lány kedves] Borbej Józsi kiállott a kapuba, Kis kalapját a bal szemébe vágta. Arra megy a legkedvesebb barátja, Borbej Józsi, a szívedet mi bántja? Ne azt kérdezd, a szívemet mi bántja, Azt kérdezzed, mi lelte a babámat: Beteg a szeretőm, az ágyba fekszik, Piros bársony riaplannyal takarózik. Arra megy a főorvos úr sebesen, Borbej Józsi megállítja csendesen. Főorvos úr, adjon Isten jó napot, Gyüjjön be és nézze meg a galambom.