Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Gyuri Bandi [A feleségét megölő férfi] Gyuri Bandi nem csinált már egyebet, Selyemkendőből fonta a kötelet, Rákötte a felesége nyakára, Úgy húzta fel a mestergerendára. Gyuri Bandi, Gyuri Bandi, angyalom, Kezed, lábad százezerszer csókolom, Ha meguntad velem az életedet, Bocsáss útra, ne öljél meg engemet. Nem hallgatott felesége szavára, Mer az ablakon leste a babája. Rákötte a kötelet a nyakára, Úgy húzta fel a mestergerendára. Tik meg, lányok, mondjátok, hogy jaj-ja-jaj, Gyászba borult ma fölöttem a hajnal. Tik meg, lányok, mondjátok el mindennek, Nincs Istene a részeges embernek, Jaj, de szépen harangoznak ma délre, Szegény Gyuri Bandi temetésére. Gyere, pajtás, nézzük meg a halálát. Hogyan veszi el a hóhér a nyakát. Hét, Sajó-völgy Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974 A rab kedves után búsuló lány Jaj, de magas a vármegye kapuja, Három betyárt most kísérnek be rajta. Ráncos szárú csizma lábán, vas rajta, Tíz esztendő van a szárára varrva. Én Istenem, de nagyot cselekedtem, Feleségem egy máskért megöltem. Tudom, érte számadásra kell mennem, Vagy örökös rabságot kell viselnem. Esik eső jaj, de szépen csepereg, Barna kislány tömlöcajtón pityereg. Sírva kéri tömlöctartó urakat: Egy pár szóra küldjék ki a babámat. Barna kislány, ezt megtenni nem lehet, Szigorú a börtönfogság, nem enged. Most kísérik a vármegye udvarán, Csörög a lánc mind a két kezén, lábán. Szilice, Szilicet fennsík Bodnár Balázs (70), 1975 Horváth Pista és Kocsis Juliska Hallgassátok meg, amit elmesélek, Ezt a szomorú bús kis történetet! Családapák, édesanyák, sírhattok, Mikor ilyen szomorú hírt hallotok! Kocsis Istvány egész helyes gazda volt, Drága kincse mégis csak egy lánya volt. Úgy őrizte, mint terítőn a búzát, Eperajkú kedves Juliskáját. Juliskának volt is elég kérője, Szegény, gazdag és szebbnél szebb legények. De őneki egy sem tetszett közülük, Volt őnéki, kivel sok éjjelt töltött. Horváth Pista szegény juhászlegény volt, Valamennyi legényeknél ő szebb volt. Csakhogy nem volt egyéb húsz birkájánál. Édesanyja igen régen meghalt már. Szép árvának hittak őt a városba, Hogyha néha bevetődött a kocsmába, Beszélgetett ő mindig Juliskájával, Irigyelték is ezt a többi lányok.