Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

CURSOR. Jó napot uraim meg ne ijedjetek, Itt a compania semmit ne féljetek, Vagy gyermeket vagy pénzt nekik készítsetek, Hogy e képpen töltök meg menekedjetek. MORIO. Álly férve, mit locsogsz, ímhol jö a király, Mintha tied volna a füzes és bikkmály, Innét'vagy eloszolly vagy itt ne perorálly, Iramodj sebessen, itt az útba ne álly. CURSOR. Disznónak képibe hord el te magadat, Mindjárt hátra kötöm mind a két sarkadat, Mit köpöd elöltem olly igen markodat, Szaladj, ketté vágom füstös derekadat. MORIO. Pretsu petu milyu illyete Szatsáre. Alatta pitsiri reszket igen Sáre. Tele az ó pintze de a szaga máre, Pope te majd meg halsz jutni hőre fáre. REGINA. Tiszteletre méltó nemes és nemzetes Vitézlő férfiak, vállunk kellemetes, A ti személyetek igen becsületes, Kis Svadromunk előtt híres nevezetes. Én királyné vagyok, kinek hatalmában, Bízik a magyarság, s nyugszik árnyékában Ha nem voltam volna oskola porában, Nem járnék most illyen királyi ruhában. Jöttem az országnak látogatására, Minden dolgoknak el igazítására, Hogy a kinek vagyon panasza vagy kára, Azoknak lehessek boldogítására. PALLÁS. Régen fáradozom, hogy idejuthatnék, Felségeddel itt egy kílsínt mulathatnék, Talám szándékomban így boldogulhatnék Elhagyott fiaim felöl hírt hallhatnék. Mert a rágalmazó nyelv úgy elpusztított. Magamat Scholamat gyászban beborított. Sokat gullyásságra s bundára szorított, Sok könyvet szememből, mellyel kicsordított. Parantsold meg azért hogy murák szállását Senki ne tágittsa, ezután hálását Mindenféle rendnek ott rendeld lakását, Ne kövesse többé senki rosz szokását. REGINA. Mint vagy s hol jársz Pallás, régen nem láttalak, Immár meg is haltnak téged gondoltalak, Minap is jó szívvel magamhoz vártalak; Ülly le velem, többé ellem bocsátalak. PALLÁS. Értem, hogy felséged tudja a nevemet, Igaz, hogy Pallósnak hittanok engemet, De kérem panaszol prémzett beszédemet Hallga meg; enyhítse osztón sérelmemet. Most elhagyatottan kedves musáimtól, Helicon hegyein játszó társaimtól, Meg sem esmértetem már pajtásaimtól, Ezért gyöttrettetem, szörnyű kínaimtól. Mert némely katona, némely bakkantsos lett, Némely pedig juhászbundát nyakába vett, Az eke szarva is sokat elszédített, Mely az én szívemre nem kis bánatot tett. REGINA. Remélem szívedet meg vigasztalhatom, Ha a bundás juhászt kezedbe adhatom, Majd a katonát is ide czitáltatom. Mondjad hogy rukkollyon, én parancsoltatom. MILES I. Itt vagyok felséged parantsolattyára, Mi szüksége vagyon a Mars szolgájára, Tám királynak tesznek az ország hasznára, Vagy a köztársaság igazgatására. Vagy tóm azt akarná, oskolába mennék, Hol fejér bolhából tudom böv részt vennék, De azt én felőlem bár fel sem is tennék, Akkor a lovamnál bolondabbá lennék. Egy az, öreg legény vagyok tanuláshoz, Más az, nem is szoktam én a sugorgáshoz, Inkább értek már én puska ropogáshoz Vagy ellenség földén való pusztításhoz. MILES II. Tentas seggü deák, pajtás, eb a látod, Ne légy; mert csak firkálsz, még sincs adományod, De ha katona lész, tzífra a dolmányod; Szép tajték pipából szívod a dohányod; Ha oskolában jársz, ott meg olajgatnak, A húsz körmödről is sokszor lerángatnak, Plágával korbáttsal jól meg tapogatnak, Ez a mézes kalács mellyel táplálgatnak. De ha katona lész, menyecskék szeretnek. Vajas pogácsákat tarsolyodba vetnek, Jó finom borokkal belől melengetnek, Tenyeredre sárga Jutkát hempergetnek. Lovadra fel ülvén magadat hántatod, A hol árok nintsen ott is meg ugratod. Tántzos lábainak ki nem találhatod Helyét, s mikor teaszik meg is nyargalhatod. MILES I. Nem kérdem azt mástól kit magam szemlélek, Katona kenyérrel mert magam is élek, A mihez én fogok attól kitsint félek, Szájtátva hallgattya minden ha beszélek. REGINA. Ész helyett korpa van fejetek agyában, Azért nem akartok járni oskolában. Hallod-e barátom mond meg hamarjában. Micsoda értelem lakik a bundában. OPILIO. Juhász ember vagyok, bizonyság mellettem A bojtár a kitől tegnap számot vettem; Sok már az ideje hogy én azzá lettem, Jaj a furulyámat otthon felejtettem. Király minek hívtál, tsak hamar beszéld el, Mert nekem nyáj körül mindig vigyáznom kell; Itt én nem mulatok hoszas beszédekkel, Mert esztrengán kecskét nekem ma fejnem kell. Talám azt akarnád hogy Papáshoz mennék, Oskolában néha szép tudományt vennék, A Persai kortsmán a főpap én lennék, Fel se tedd magadba, hogy illy csúfot tennék. A vagy nem látod e, rongyos az iskola, Kívül belül fénylik a fekete fala, Nagyon bámul ezen Alsó Felső Szála, Itt kadentiának jó lész tám Imola. MORIO. Úgy úgy juhászbátya bezzeg más ember vagy, Bundád, botod, táskád, torkod és eszed nagy,