Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Megérdemled hogy légy Détzházán fő hadnagy, Nyárba a bundába venne meg a nagy fagy. PALLAS. Óh édes fiaim miért kesergettek, Rongyos Scholatokkal miért epesztgettek, Okául engemet miért vetegettek, Holott én magam is sugorgok veletek, ígérték már sokszor, hogy ezt az oskolát Körül tapasztanyák padját és oldalát, Meg fedik tetejét, meg újíttyák haját; Mién nem cselekszik, ki tudná a baját. REGINA. Ha úgy van, hivassuk az elöljárókat, Hogy ti így szenvedtek olyan nagy károkat, Parantsollyuk meg, hogy az oskolátokat Meg corigállyák a musák szállásokat. JUDEX. Uraim a terhét tsak magam hordozom, E szegény Scholának oldalát foltozom, Régtől fogva már azt magamba dolgozom. Hogy kéne csinálni sokat álmodozom. MILES I. Lelkem kenyeresem gyerünk a Palláshoz, Mert hozzá fogtak a Schola tsináláshoz. Hárman edjütt fogjunk mi a tanuláshoz, Talám jobb kedvünk lesz irkafirkáláshoz. OPILIO. Biz én sem járkálok a hegyek tetején, Sem pedig a nyájnak legelő mezején. Hanem apródonként a tudomány helyén, Sétálok kedvemre Parnassus tetején. MILES II. Pallas a szívedet bú ne szorongassa, Zápora könyvednek ortzád ne áztassa, Hervadozó szíved bánanyát mulassa, Febus meleg szele fellegid oszlassa. Mert mi a kik régen te tolled el váltunk, Azólta esztendőt már sokat számláltunk, Menyekben mi ketten a Marsnak szolgáltunk, Már most a juhásza! hűségedre állunk. PAPÁS. Meg jelenélteken szívesen örülök, Minden bút s bánatot szívemről törülök, Ha világ nyelvére még rá nem kerülök, Phaebus apátokkal vígságba merülök. REGINA. Már ezután minden járjon oskolába, Ha nem akar járni szűrbe és gubába, Mert tsak az lesz vice ispán Ugotsába, A ki hevert néha oskola porába. PAPÁS. Köszönöm királyné tett rendelésedet, Hogy hozzám mulattad kegyelmességedet, Törje meg az Isten te ellenségedet, Mindennek beszéltem híredet nevedet. Contus Nosza Petit Palkót Jankót tarisznyára, Andrást Martzit Gyurkát vesz pajtás vállára, Tyúk kergető Ferkót rakd szűröd új fára, Vidd az oskolába mesterünk számára. Epilógus Köszönyük uraink hogy meg hallgattatok, És tisztességesen minket fogadtatok, Szívességet hozzám nagyot mutattatok, Legyen azért az úr áldása rajtatok. Ez a változat is a katonai verbuválás menetét követi. A szereplők neve a klasszikus hagyományokra utal, a szöveg azonban egyszerű, népies jelleggel, köznapi utalásokkal. Ez a darab is jól bizonyítja, hogy a protestáns Gergely-napi játékoknak a magyar népi színjátszásban rendkívül fontos szerepük volt. Funkciójuk a protestáns falvakban a 18. század második felétől a 19. század első feléig nyomon követhető. Később elsősorban az orális hagyományban őrződött meg, s az élő gyakorlatban csak sporadikusan maradt fenn.]