Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Nékem szolgájának pardont kérem, adjon, Hogy zűrzavar miatt népünk ne szaladjon. KIRÁLYNÉ: No vitéz! mi bajod? a pardont megadom, Rosszat teellened hogy szóltam, tagadom, Ami van szíveden mond el rövideden, Ne búslakodj soha azon a kisdeden. KOMMENDÁNS: Megmondom, hogy abba törjük most fejünket. Hogy verbuválásra küldjük seregünket, Mert a háborúba sok legény elesett, Akiket a halál csúfosan lenyesett. ALSTRÁSAMESTER: Meg kell parancsolni tehát Hadnagy úrnak, Közülünk legények míg ki nem vonulnak. VERBUNGKÁPLÁR: Egy egész trupp készülj verbunkra tüzesen, Állj mindjárt bokára ugyan legényesen. I. LEÁNY: A verbuváláshoz addig ne fogjanak, Míg teszem beszédem, csendesen álljanak, Mert én is e sereg tagjának magamat Tartom, azért illő hogy hallják szavamat. RÉKLUTA: Bizony igen bátor vagy leány létedre, Nem félsz-é hogy egy vagy más baj száll fejedre? II. LEÁNY: Barátom sohase perelj az emberrel, Mert meg nem győzheted holmi mis-más perrel. Adj neki valami friss s jóízű étket, Vagy ami annál jobb erős ízű retket. KÖZLEGÉNY: Hát ti semmi lyányok vajon mért lármáztok? Még minket olyakkal ti meg nem gyaláztok, Rút hírt és rút nevet reánk nem ruháztok, Ha megharagíttok, innen ki hogy másztok? III. LEÁNY: Hiszem nem bánjuk mi a jó legényeket, Sőt nagyon szeretjük őket szegényeket. Hát miért pirongatsz ily durván bennünket, Azért hagyj békét, s sértsd becsületünket. TANULÓ: Pali! be jó volna, ha tudnánk tanulni, Mert úgy a homályból kitudnánk tisztulni, Mely szép dolog bölcsnek és okosnak lenni, Olyan, mint megrakott asztalhoz kést fenni. VITÉZ: Az már pajtás igaz! - most jut az eszembe, Amott egy kis fiú akadván szemembe. Hallod-é Nánika! kerülj csak elibe,* Javasold, hogy álljon e sereg közibe. IV. LEÁNY**: Hát te kis öcsécském ugyan mért ténferegsz? A szapha porába ugyan hogy hemperegsz? Jöszte mindjárt velem tudományt tanulni, Meglásd nemsokára meg fogsz te vidulni. PÉNZKÉRŐ: Ha fiú avagy lyány jön mi seregünkbe, Ekkor tegyetek jól velünk szükségünkbe, Papirosra pedig s tentára van szükség, S ha rája pénzt adtok, fizesse meg az ég! SZALONNÁS S TOJÁSKÉRŐ: Kedves Asszonyaim! akik csak tehettek, És minket fáradni mostan szemlélhettek, Egy jól megfent késsel padra szaladjatok, Számunkra sok tojást s szalonnát hozzatok. MUSA: Ne mulassunk tovább itt, mert a Mesternek Inasai bizony az iszodra vernek. DOBOS: Tehát dobot ütök, frissen masírozzunk, Alkalmatlanságot többé ne okozzunk, Hanem egy verbunkos nótát végre hozzunk, Azután e házból másba táborozzunk. Tavaszi ének. Ad. not. Oh ha reménység nem volna s. a. t. 1. A tavaszi melegeknek szikrázi lövellettek, Földünk határit sorvasztó hidegek elűzettek. 2. A hegyek lúgosai közt éneklő filemile, A teremtő jóságának jeleit fizeti le. 3. Párolog gőztől a dombok délnek fekvő oldala, Repedez a nagy melegtől megsült föld felső fala. 4. Víg ünnepet üljünk mi is lelkes emberek ennek, így szép tavaszi napjaink vidám orcával mennek. (* Hallod-e Barátom kerülj s. a. t * * A Leány helyett nevezve legyen ez: Kadét A Parenthésisbe bezárt verseket, ha tudniillik a Leányokat nem akarod, el lehet hagyni.)